Szerző szerinti böngészés "Duffek, Mihály"
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 32)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A népzene, mint a magyar zongorairodalom anyanyelvi forrásaKönyves, Kata; Duffek, Mihály; Debreceni Egyetem::Zeneművészeti Kar::Billentyűs Tanszék; DE--Zeneművészeti Kar--Billentyűs TanszékEgykoron a népzene a mindennapos élet részét képezte, de a XVIII. század második felére kiszorult a városokból. Kodály Zoltán és Bartók Béla volt az a két zeneszerző, aki a magyar népdalanyag összegyűjtésére és tudományos igényű rendszerezésére vállalkozott népi örökségünk megőrzésének céljából. Később számos népzenei ihletésű zenemű, közöttük zongoradarabok születtek. Míg egyes zeneszerzők saját gyűjtésük során kutatták fel a népzenében rejlő lehetőségeket, mások csupán elődeik kutatási anyagait tanulmányozva nyertek ihletet. Az így keletkezett zongoraművek között egyaránt találhatóak pódiumra szánt és oktatási célzatú darabok is. A zongorairodalomban megjelenő népzene két módon vált a műzene részévé: vagy az eredeti népdalt látták el kísérettel a szerzők, vagy népzenei hangulatú, illetve arra emlékeztető stílusban komponáltak.Tétel Szabadon hozzáférhető A tehetség viruló hajtásai: hangok a III. Országos Bartók Béla Zongoraversenyről(2012) Duffek, MihályTétel Szabadon hozzáférhető A zenehallgatás a közoktatási dokumentumok tükrében, és megvalósulása az ének-zene tanórákon(2022) Lehotka, Ildikó; Duffek, Mihály; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi IntézetÉrtekezésünkben a zenehallgatás tanórai megvalósulását térképezzük fel, és azokat a lehetőségeket vesszük számba, amelyek vonzóvá tehetik a művészi zene iránti érdeklődést. Napjainkban a zenehallgatás a fiatalok egyik legkedveltebb tevékenysége, ehhez olyan technikai eszközöket használnak, amelyek segítségével bárhol és bármikor hallgatnak zenét. A tanulók azonban a mai elektronikus szórakoztató (pop)zenét preferálják, művészi zenét szinte sohasem hallgatnak. Az ének-zene órák kedveltsége elmarad a többi tantárgyétól (Janurik, 2007, 308; 2009, 53; Chrappán, 2017, 1355, stb.). A zenetanulás transzferhatásait vizsgáló tanulmányok Janurik & Józsa, 2017; Kokas, 1967; 1972; Laczó, 1985; Barkóczi & Pléh, 1977; Vernon, 1979) alapján a zenetanulás (amelynek része a zenehallgatás is, például a tanár éneke, hangszerjátéka) jótékonyan hat a többi tantárgy elsajátítására, a pontos és kitartó munkára, az intelligenciára. A zenehallgatás hatásaira irányuló kutatások száma kevesebb, de ezek egyértelműen bizonyítják a zenehallgatás a tanulási hatékonyságra (Laczó, 1987), az idegrendszerre (Freitas et al.,), a kedélyállapotra (Pin et al., 2010; Hamlen & Shuell, 2006; Witviliet & Vrana, 2007; Carina et al., 2018; Scudamore et al., 2021), a figyelem fejlesztésére (Flowers, 2001; Sinha et al., 2013) gyakorolt pozitív eredményét. A kutatás megvalósításához több módszert is alkalmaztunk. Dokumentum-elemzésekkel – a 2012-es Nemzeti alaptanterv, a kapcsolódó kerettantervek, az ének-zene tankönyvek áttekintésével – vizsgáltuk a tanórák zenehallgatási szakaszát. A módosított 2020-as Nemzeti Alaptanterv és a kapcsolódó kerettanterv anyagát csak részben elemeztük, mert a tankönyvsorozat még nem, a kerettanterv azonban már teljes. A pedagógusok által használt tankönyvek zenehallgatási anyagát táblázatokba rendeztük, és megállapítottuk azt, hogy a különféle kiadók köteteinek zenehallgatási anyaga eltér, valamint a zenehallgatási anyag és a 2012-es kerettantervek zenehallgatási anyaga sincs szinkronban. Bemutattuk a 2012-es kerettantervekben jelzett integrációs lehetőségeket, amelyek között szerepel nagyon jól kidolgozott javaslat, azonban néhány tantárgyhoz nem tartozik közös pont, illetve csak általános útmutató szerepel, például ’zenehallgatás’. Kutatásunk másik pilléreként kérdőívet állítottunk össze az ország különböző megyéiben élő 8. és 10. osztályos tanulók (N=1451), illetve a tanárok (N=366) számára, amelyeket Google űrlappal szerkesztettünk és elektromos postával küldtünk el. A kérdőív legfontosabb vizsgálati pontjait fókuszcsoportos tanulói interjúkkal is vizsgáltuk (N=39). A tanári kérdőívek elemzése mellett az ének-zene tanárképzésben részt vevő szakértőkkel készítettünk félig strukturált interjúkat. A statisztikai elemzést az SPSS 21 programcsomaggal végeztük, vizsgálati módszereink között két- és háromdimenziós kereszttáblás, valamint különféle regressziós elemzések szerepeltek. Kérdőíves kutatásunk nem reprezentatív, azonban képet kaptunk a tanórai zenehallgatás megvalósulásáról. A NAT2012 kerettantervei szerint a zenehallgatás minden tanóra részét képezi. A zenehallgatás a pedagógusok 98 %-a szerint minden tanórán, vagy gyakran valósul meg, a tanulói válaszok alapján ez az arány 84 %. Egy zenemű többszöri meghallgatása növeli a mű tetszését, ismerőssé válik a darab, pozitív érzelmet kelt, ezért válaszokat vártunk az ismétlő zenehallgatás tanórai megjelenéséről. A megfigyelési szempont – amely elősegíti az aktív, csak a zenére figyelő zenehallgatást – megadását rendkívül fontosnak tartjuk. Tankönyvelemzéseink alapján ritkán, egyes tankönyvsorozatokban egyáltalán nem szerepel a zenehallgatást megelőző szempont megadása. A pedagógusok és a tanulók válaszai alapján túlnyomó többségében megvalósul a tanórákon az ismétlő zenehallgatás, valamint a hallott zenei szemelvény megbeszélése. Fontosnak tartottuk megérdeklődni azt, hogy a fiatalok által preferált mai szórakoztató zene bemutatása a tanórák részévé vált-e. Egyértelmű választ kaptunk mind a pedagógusok, mind a tanulók részéről: a mai szórakoztató zene is képezi a tanórák zenehallgatási anyagát. A tanórai zenehallgatás fontosságát a tanulói válaszok alapján a következő tényezők befolyásolhatják: a jó tanulmányi átlag; az ismétlő zenehallgatás; a zenehallgatás mint a tanórák legkedveltebb szakasza. Ha – gyakoriságvizsgálatunk szerint – egy tanuló fontosnak tartja a tanórai zenehallgatást, akkor társairól is ezt véli. Szintén kedvező irányba fordítja a zenehallgatás megítélését a tanteremben lévő billentyűs hangszer. A szabadidőben történő művészizene-hallgatásra hat a tanuló családjának jó anyagi helyzete, a tanórán adott megfigyelési szempont, az extrakurrikuláris (kórusban, vagy más tanórán éneklés, más zenei tevékenység). In our dissertation, we map the implementation of music listening in the classroom and take into account the possibilities that can make the interest in artistic music attractive. Nowadays, music listening is one of the most popular activities among young people, for which they use technical devices that allow them to listen to music anywhere and at any time. However, students prefer today's electronic entertainment (pop) music, they almost never listen to artistic music. The popularity of singing and music lessons lags behind that of other subjects (Janurik, 2007, 308; 2009, 53; Chrappán, 2017, 1355, etc.). Studies investigating the transfer effects of music learning (Janurik & Józsa, 2017; Kokas, 1967; 1972; Laczó, 1985; Barkóczi & Pléh, 1977; Vernon, 1979), learning music (which includes music listening, for example the teacher's singing and playing instruments) has a beneficial effect on learning other subjects, accurate and persistent work, and intelligence. The number of researches on the effects of music listening is less, but they clearly prove that music listening has an effect on learning efficiency (Laczó, 1987), the nervous system (Freitas et al.,) and mood (Pin et al., 2010; Hamlen & Shuell, 2006; Witviliet & Vrana, 2007; Carina et al., 2018; Scudamore et al., 2021), its positive results on the development of attention (Flowers, 2001; Sinha et al., 2013). We used several methods to carry out the research. We examined the music listening phase of the lessons by document analysis – by reviewing the 2012 National Core Curriculum (NAT), the related framework curricula, and the singing and music textbooks. The material of the modified NAT2020 and the related framework curriculum was only partially analyzed, because the textbook series is not yet complete, but the framework curriculum is already complete. We organized the music listening material of the textbooks used by teachers into charts, and found that the music listening material of the volumes of various publishers differ, and the music listening material of the 2012 framework curricula are not in sync. We presented the integration options indicated in the framework curricula of 2012, which include a very well-developed proposal, however, some subjects do not have a common point or only general guidelines are given, for example ’music listening'. As another pillar of our research, we compiled a questionnaire for 8th and 10th grade students (N=1451) and teachers (N=366) living in different counties of the country, which we edited with a Google form and sent by e-mail. The most important examination points of the questionnaire were also investigated with focus group student interviews (N=39). In addition to the analysis of teacher questionnaires, we conducted semi-structured interviews with experts participating in singing and music teacher training. The statistical analysis was carried out with the SPSS 21 program package, our test methods included two- and three-dimensional cross-tabulations, as well as various regression analyses. Our questionnaire research is not representative, but we got an idea of the implementation of music listening in class. According to the framework curricula of NAT2012, music listening is part of every lesson. According to 98% of the teachers, music listening takes place in every lesson or often, based on the student responses, this rate is 84%. Listening to a piece of music several times increases the liking of the composition, the composition becomes familiar and creates a positive emotion, so we expected answers about the appearance of repeated music listening in the classroom. We consider it extremely important to provide the observation aspect - which promotes active music listening, paying attention only to the music. Based on our textbook analyses, observation aspect is rare, in some textbook series, not to specify the aspect prior to music listening at all. Based on the responses of the teachers and students, in the overwhelming majority of lessons, repeated music listening and discussion of the composition heard are implemented. We considered it important to inquire whether the presentation of today's entertainment music preferred by young people has become part of the lessons. We received a clear answer from both teachers and students: today's entertainment music also forms the music listening material for lessons. Based on student responses, the importance of music listening in class can be influenced by the following factors: a good school certificate; repeated music listening; music listening as the most popular part of the lessons. If, according to our frequency analysis, students considers music listening in class important, they also think of them peers. The keyboard instrument in the classroom also turns the perception of music listening in a favorable direction. Listening to art music in free time is influenced by the good financial situation of the student's family, the observation aspect given in the lesson, the extracurricular (singing in a choir or in another lesson, other musical activity).Tétel Szabadon hozzáférhető A zongorapedagógia lehetőségei az előadói képességek fejlesztésében(2008) Duffek, MihályTétel Szabadon hozzáférhető Az alapfokú művészeti iskolák működése és társadalmi környezete(2018) Szűcs, Tímea; Duffek, Mihály; Juhász, Erika; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi IntézetA disszertációban az alapfokú művészeti iskolák működését, szerepét, funkcióját vizsgáljuk, valamint annak a társadalmi közegnek a jellemvonásait tárjuk fel, amely közvetlen-közvetett részese ennek az extrakurrikuláris tevékenységformának. A kutatás célja egyrészt feltárni azokat a képességeket, készségeket, jelenségeket és dimenziókat, amelyekre hatással van a zenetanulás (Gévayné 2010; Cho 2015). Másrészt célunk az alkalmazott társadalomtudományi módszerek segítségével bemutatni a zenét tanuló gyermekek szocio-kulturális jellemzőit. Az új intézménytípus megjelenése (alapfokú művészeti iskola), a létrejött szerkezetváltás, a kibővült képzési kínálat által előidézett változások bemutatása (Homorné 2009) szintén célja az értekezésnek. Az empirikus kutatás elemzésének alapját saját adatbázis képezi: a „Zenetanulás Magyarországon 2017” címmel. A felmérés során kvantitatív módszert alkalmaztunk, önkitöltős, papír alapú kérdőív formájában. Kutatásunk célcsoportját 13-15 éves gyermekek alkották. Az empirikus vizsgálat területének Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket választottuk. Az adatok feldolgozása során SPSS programot használtunk, módszerek terén pedig két- és háromdimenziós kereszttáblákat készítettünk, varianciaanalízist, klaszteranalízist és logisztikus regressziót végeztünk. Azt feltételeztük, hogy a kezdetben elitista képzésnek számító zenetanulás napjainkban nyitottá vált más társadalmi rétegek számára is. Azt láthatjuk, hogy miközben az általános és középiskolákban háttérbe szorult az ének-zene tanítás, a hangszertanulás népszerűsége folyamatosan nőtt, és ez a tendencia jelenleg is folytatódik. Az újabb társadalmi rétegek megjelenése a zeneoktatásban egyértelműen kimutatható az oktatáspolitikai intézkedések kapcsán is, pl. a halmozottan hátrányos helyzetű, a hátrányos helyzetű, a testi, érzékszervi, értelmi fogyatékos és autista tanulók ingyen tanulhatnak az alapfokú művészeti iskolákban (2011. évi CXC törvény). Kibővült az intézmények kínálata, a zeneművészeti ág mellett megjelentek a képző- és iparművészeti, a szín- és bábművészeti, valamint a táncművészeti ágak is (11/1994. MKM rendelet). Emellett a zeneművészeti ágon belül is új képzések indultak pl. népzene, jazz zene, elektroakusztikus zene. Tehát mind az elitista, mind a hátránykompenzáló funkció megfigyelhető az alapfokú művészeti iskolákban, térségenként változó hangsúllyal. Mind a korábbi felmérések szakirodalmi háttere, mind az empirikus tapasztalatok megerősítik azt a feltételezésünket, miszerint a zenei tevékenység jelentős hatást gyakorol az iskolai tanulás eredményességére (Altenmüller 2006; Hodges 2000; Schumacher 2014). Felmérésünkben is a zenét tanuló gyermekeknek jobb a tanulmányi eredménye, átlaguk kb. 1 teljes jeggyel magasabb, mint a kontroll csoportba tartozóké. Ennek egyik oka lehet a zenét tanuló gyermekek társadalmi háttere, miszerint szüleik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, ami befolyásolhatja a tanulmányi teljesítményt (Lannert 2004; Pusztai 2009). A másik okot a zenetanulás transzferhatásai jelenthetik. Számos külföldi és hazai kutatás megerősíti, hogy a zenét tanuló gyermekek eredményesebbek a tanulmányaikban, mert kitartóbbak, jobban koncentrálnak, pozitívabb a munkához való hozzáállásuk, és érvényesülnek a zenetanulás transzfer hatásai a különböző tantárgyi területeken is (Janurik – Józsa 2016; Neville et al 2008; Thompson et al 2004). Emellett a zenetanuláshoz szükséges gyakorlás rendszert visz a tanulók egész életébe, amely könnyebbé teheti az iskolai elfoglaltságok és feladatok közötti jobb eligazodást, ezzel elősegítve a jobb teljesítményt. Feltételeztük, hogy a zenét tanuló diákok magasabb kulturális tőkével és többségében zenei biográfiával rendelkező családok gyermekei, akik befektetésnek tekintik a különböző extrakurrikuláris tevékenységeket, ezzel is segítve a társadalmi hierarchián való feljebb jutást, vagy a meglévő státusuk megőrzését. A szülők legmagasabb iskolai végzettsége befolyásolja a befektetett idő, energia és anyagiak mértékét. Az empirikus vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a kontroll csoport tanulóinak jelentős része felsőfokú végzettséggel nem rendelkező szülők gyermeke, akik anyagi javakkal jól ellátottak, különösen a nagy értékű ingóságokat tekintve, de otthon kevés kulturális útravalót kaptak szüleiktől. A zenetanuló gyermekek intakt, zömmel diplomás és vallásos, kulturális tőke által meghatározott családi miliőből érkeznek az alapfokú művészeti iskolákba. Az anyagi javak birtoklása is visszatükrözi a tradicionális értékrendet, amely megfigyelhető a családok befektetési stratégiájában nemcsak az anyagiak terén, hanem a kultúrába, iskoláztatásba, iskolán kívüli tevékenységekbe való beruházásba is. A feldolgozott szakirodalom és az empirikus eredményeink egyaránt megerősítették, hogy az alapfokú művészeti iskolák társadalmi jelentősége kiemelkedő, sokat tehetnek a felnövekvő generáció formálásában nem csak művészeti területen, hanem a teljesítményük növelésében, és hosszútávon a munkaerőpiaci képességeik fejlesztésében. Ezáltal az alapfokú művészeti iskolák hozzájárulnak a társadalmi-gazdasági fejlődéshez és az életminőség javításához is. In the dissertation we examine the operation, role and function of the primary arts schools and describe the characteristics of the social medium that is a direct and indirect part of this extracurricular activity. On the one hand the aim of the research is to reveal the abilities, skills, phenomena and dimensions that affect the music education (Gévayné 2010; Cho 2015). On the other hand our aim is to introduce the socio-cultural characteristics of music learner children using the applied social science method. The emergence of the new type of institution (primary arts schools), the transformation created and the changes brought about by the expanded training offer is also the aim of the dissertation (Homorné 2009). The analysis of the emprirical research is based on an own database with the title of „Music learning in Hungary 2017”. We used quantitative method during the survey in the form of self-fulfilling paper-based questionnaire. Our target group was 13 to 15 years old children. The area of the empirical study was selected from Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdú-Bihar counties. During the processing of the data we used SPSS software, in the field of methods two- and three-dimensional cross tables were made, variance analysis, cluster analysis and logistic regression were carried out. We assumed that music education (which were elitist training in the beginning) has now become open to other social strata as well. We can see that while vocal music teaching in primary and secondary schools has fallen behind, the popularity of vocal education has grown steadily and this trend is still ongoing. The emergence of new social strata in music education be clearly demonstrated in relation of educational policy measures, for example disadvantaged, physical, sensory, mentally disabled and autistic students can learn free of charge in primary arts schools (Act CXC of 2011). The offerings of the institutions have expanded, arts and crafts, drama and puppetry as well as dance arts (11/1994 MKM Decree) have appeared next to music branch. In addition, within the musical branch new trainings have started, for example folk music, jazz music, electroacoustic music. Thus, both elitist and disadvantaged function can be observed in the primary arts schools, with varying emphasis on the regions. Both literature background and the empirical experience of previous surveys support our assumption that music activity has a significant impact on the effectiveness of school learning (Altenmüller 2006; Hodges 2000; Schumacher 2014). In our survey, children who are learning music have better learning outcomes, their grade point average is approx 1 full grade higher than those in the control group. One of the reasons for this may be the social background of music learner children, because their parents have a higher education level, which can affect their learning performance (Lannert 2004; Pusztai 2009). The other reason may be the transfer effects of music learning. Numerous foreign and domestic researches support the fact that music learner children are more effective in their studies, because they are more persistent, more focused, more positive in their work attitude, and the transfer effects of music learning prevail in different subject areas (Janurik – Józsa 2016; Neville et al 2008; Thompson et al 2004). Additionally, the practice of music learning takes a system into the student’s life, which can make it easier to find a better orientation between school activities and tasks, helping to achieve better performance. We hypothesized that music learner students are children of families with higher capital and majority of music biographies who consider the various extracurricular activities as an investment, helping them to move up the social hierarchy or preserve their existing status. Parents’ higher educational attaiment affects the amount of time, energy and material invested. In the empirical study, we found that a significant proportion of the students in the control group are children of parents without higher education, who are well-off, but got little cultural value at home from their parents. The music learner children arrive from the family milieu determined by intact, mostly graduate and religious cultural capital to the primary arts schools. Posession of material also reflects the traditional value system that can be observed in the investment strategy of families not only in the field of material, but also in investment in culture, schooling and out-of-school activities. Both the processed literature and our empirical results have confirmed that the social significance of the primary arts schools are outstanding, they can do much to shape the growing generation not only in the field of art but also in enhancing their performance and in developing their labor market skills in long term. Thus, primary arts schools contribute to socio-economic development and quality of life.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az alsó fokú zongoratanítás alapkérdéseirőlMészáros, Béla; Duffek, Mihály; Debreceni Egyetem::Zeneművészeti Kar; DE--Zeneművészeti Kar--Zongora TanszékSzámomra nagyon lényeges és érdekes a tanítás és a pszichológia összefonódása. Elmondhatatlanul fontosnak tartom, hogy minden tanár a lehető legnagyobb jártassággal rendelkezzen a pszichológia területén és természetesen a tanári hivatásban is egyaránt. E két terület, véleményem szerint teljes mértékben összetartozik.Tétel Szabadon hozzáférhető Bartók szellemét idézték(2006) Duffek, MihályTétel Szabadon hozzáférhető Beszélgetés Vásáry Tamással(2015) Duffek, MihályTétel Szabadon hozzáférhető Debreceni zenetörténet – Az évfordulók tükrében(2015-09-20) Duffek, MihályMUSIC HISTORY OF DEBRECEN – IN REFLECTION OF ANNIVERSARIES. he study provides an extensive review of the 50 year history of professional music education in Debrecen. Special attention is put on the changes in the institutional structure of the training from the foundation of vocational school of music arts in 1966 to the present Music Faculty of the University of Debrecen. he writing relects not only on the spaces, forums of the daily teaching and artistic work, the living areas of the students, the international relations, but also on the important role the Faculty plays in the cultural life of the city.Tétel Szabadon hozzáférhető Három napig zene: a II. Országos Bartók Béla Zeneiskolai Zongoraverseny margójára(2009) Duffek, Mihály; Péter, MiklósTétel Szabadon hozzáférhető Honnan, hová?(2016) Duffek, MihályTétel Szabadon hozzáférhető Kedves Tamás gordonkaművésztől búcsúzunk(2007) Duffek, MihályTétel Korlátozottan hozzáférhető A kezdők tanításának felelősségteljes feladataNémeth, Zsófia Anna; Duffek, Mihály; Debreceni Egyetem::Zeneművészeti Kar; DE--Zeneművészeti Kar--Zongora TanszékDolgozatomban a kezdők zongoratanításának feladatát részletezem, szakmai és emberi szempontból. Tárgyalom a kezdők tanítására vonatkozó tanítási alternatívákat, didaktikai feladatokat, a tanár, valamint a szülő szerepét és a tanításaim során megszerzett saját tapasztalataimmal zárom a dolgozatom.Tétel Szabadon hozzáférhető Kisebbségi tanterv és didaktikai tudatosság: Kovászna és Hargita megye magyar tannyelvű elemi osztályaiban történő zenei nevelés vizsgálata(2024) Bartalis, Izabella; Duffek, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi IntézetA társadalom a művészeti nevelést a kurrikuláris keretek között, az iskolai rendszerben megszerezhető műveltséggel azonosítja. Ezért olyan zenei készségek és képességek fejlesztése szükséges, amelyek hatással vannak a személyiség harmonikus fejlődésére, a szociális képességek kialakulására, valamint az esztétikai nevelés kompetenciájának kibontakoztatására (Dohány, 2010). A kutatók egy része úgy látja, hogy a kognitív képességeket, képzelőerőt, érzelmi intelligenciát, kreativitást fejlesztő művészeti diszciplínák egyre inkább az oktatási rendszer perifériájára kerülnek, nem hagyva teret ezeknek a tantárgyaknak az iskolai rendszer kurrikuláris felületein (Janurik, 2009; Szűcs, 2018). Értekezésünkben arra szeretnénk választ kapni, hogy a Kovászna és Hargita megyei elemi osztályokban tanító pedagógusok milyen mértékben tulajdonítanak fontosságot a zenei nevelésnek, élnek-e a formális és nonformális oktatás keretein belül a zene által nyújtott lehetőségekkel, és ha igen, akkor milyen innovatív módszereket használnak az iskolai oktatás alsó tagozatában, hogy a ma gyermekei számára az értékes zenét érthetővé tegyék. A hiányosságok megfogalmazása kiindulópontot jelenthet a zenei nevelés előrelendítésében, ugyanakkor a tanítók által alkalmazott zenepedagógiai módszerek, feltérképezése segítséget nyújthat a tankönyvet író, szerkesztő munkacsoportoknak. Kutatásunkat egy kvalitatív előkutatással indítottuk 2018 őszén azzal a céllal, hogy meghatározzuk annak irányvonalát, megvalósítási lehetőségét. Ezt követően egy saját készítésű kérdőívet, küldtünk ki a Hargita és Kovászna megye iskoláiba, amelyben a tanítók teljeskörű lekérdezésére törekedtünk. Az adatfelvétel 2020. január és 2021. február között történt. A 2020 tavaszán a COVID-19 következtében kérdőívünket a virtuális térben, google forms dokumentumként jutattuk el a célcsoporthoz. A pandémiás állapotnak köszönhetően az oktatás áthelyeződött az online térbe, amely annyira leterhelte a tanítókat, hogy többszöri felhívás következtében, egy évvel a kiküldés után is mindössze 141 kitöltött választ kaptunk. A kérdőívre adott válaszokat KovHarZen elnevezésű adatbázisba rendeztük és az SPSS programot használva feldolgoztuk. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy az elemi osztályokban a tanítók rendelkezésére állnak a jól strukturált, szakszerű Zene és mozgás tantervek, ha még hiányosan is, az Oktatási Minisztérium által biztosítottak a Zene és mozgás tankönyvek, amelyeket a tanítók az általuk alkalmazott szolmizációs módszer függvényében választhatnak ki tanulóiknak. A Kovászna és Hargita megyei tanítók, a magyar zenei anyanyelvünknek köszönhetően a magyarországi Kodály-koncepciót, amely a relatív szolmizáció általi hallásfejlesztés módszerén alapul, és a romániai román nyelvű Zene és mozgás Tanterv által előirányozott Dalcroze-módszert, amely az újlatin és kelet szláv eredetű abszolút szolmizációt alkalmazza, az Orff-módszerrel ötvözi, amely a tanítóra bízva, egyaránt teret enged az abszolút és relatív szolmizáció használatának, alkalmazzák a zenei nevelési folyamatban. Vizsgálatunk eredménye alapján ugyanis a válaszadó tanítók 44,7%-a az abszolút, míg a 12,8%-a a relatív szolmizációt és 25,5%-a mind a relatív, mind az abszolút szolmizációt tanítja tanulóinak, viszont kutatási eredményeink alapján, mégis találunk olyan fiatal pedagógusokat, akik nem tanítanak tankönyvből, valójában egyik módszert sem alkalmazzák a zenei nevelés folyamatában. Feltételezésünk, miszerint a tanítók élnek az integrált oktatás elvével és alkalmazzák a zenét más tantárgyak keretében, beigazolódott. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy műveltségterületeként, és azon belül tantárgyanként változik a zene integrálásának minőségi szintje, alkalmazásának célja, vagyis az, hogy a tanítók a tanítási órák színesebbé tétele érdekében, ismeretbővítés céljából vagy háttérzeneként alkalmazzák a zenei tevékenységeket. Megfigyelhettük, hogy a válaszadó tanítók osztályaiban tanuló diákok az iskola keretében történő extrakurrikuláris tevékenységek közül, ahogyan feltételeztük, a néptáncfoglalkozásokat részesítik előnyben, valamint a pedagógusok nagyon kevés aránya vállalja a zenei foglalkozások tartását. Mindennek okaként a tanítók zenei kompetenciáinak hiányosságát feltételezzük, amely a tanítóképzésben történő zene és zenemódszertani órák jelentős csökkenésének köszönhető, és amelyeket zenemódszertani továbbképzésekkel lehet pótolni. Kutatási eredményeink alapján is láthatjuk, hogy a kurrikuláris zenei nevelés céljainak sikeres eléréséhez olyan pedagógusokra van szükség, akik jó pedagógiai, valamint jó zenei kompetenciákkal rendelkeznek (Taebel,1980; Temmerman, N., 1997). A sikeres zene és mozgás óra megtartása feltételezi a pedagógiai kompetenciák mellett, a tanítók magas szintű zenei készségeit, a zenei alapismereteit, valamint megfelelő zenemódszertani ismeretek birtoklását (Kertész, 2015; Georgii-Hemming & Westvall, 2010a). A zenei nevelés pozitív, fejlesztő hatására számos zenepedagógiai szakirodalmi forrás utal (Kiss, 2010; Mark, 2002; Shouldice, 2013; Szűcs, 2017; Váradi, 2017), mindezt hangsúlyozni kell, szükséges megteremteni annak lehetőségét, hogy a tanítók a megfelelő tantervek és tankönyvek mellett elsajátíthassák a zene tanításához szükséges alapismereteket, kompetenciákat és zenemódszertani képzettséget, hogy a megfelelő felkészültséggel magabiztosan zeneértő, zeneérző és zenebefogadó generációt nevelhessenek.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kodály Zoltán életművének innovációs szerepe a XX. század magyar szellemi életében(2008) Duffek, MihályTétel Korlátozottan hozzáférhető A magyar zongorapedagógia kiemelkedő egyéniségei és fejlesztő hatásukTóthné Makara, Krisztina; Duffek, Mihály; DE--Zeneművészeti Kar--Zongora TanszékA zongorapedagógia hazánkban dicső múltra tekint vissza, azonban igazi fellendülése a XIX. század végén, Liszt Ferenc magyarországi működéséhez köthető. Nevéhez fűződik a Nemzeti Zenede megalakulása 1840-ben, majd a Zeneakadémia létrejötte 1875-ben.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Mozgás és zene kapcsolata a zongorairodalombanTakács, Eszter Zsófia; Duffek, Mihály; DE--Zeneművészeti Kar--Zongora TanszékZongoristaként, és leendő zongoratanárként, fontos tudnunk a történelmi táncoknak a hátteréről, kialakulásáról, a táncok és a zene gesztusrendszerének összekapcsolódásáról. Ugyanis, ha tudjuk, hogy kik táncolták, és milyen események tartoztak ezekhez a táncokhoz, akkor teljesen megváltozik az adott műfajhoz a zenei hozzáállásunk.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A népzene jelentősége és hatása a 20. századi magyar zongorairodalomraJankovics, Barbara Melitta; Duffek, Mihály; DE--Zeneművészeti Kar--Zongora TanszékDolgozatomban kifejtem, hogy mi is valójában a népzene. Részletezem annak jelentőségét és hatásait a műzenében, valamint a kezdetekben kialakult magyar zongorairodalomban. A népzene átültetése a műzenébe címszó alatt kifejtem, hogyan is születnek meg ezek a művek. Kiemelt két korszakalkotó, zeneszerző egyéniség, akikkel tüzetesebben foglalkozom: Kodály Zoltán és Bartók Béla, az új magyar zeneművészet megteremtői.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Összefüggések a zenei stílusok változása és a zongora fejlődése között(2013-05-09T11:55:12Z) Almási, Kitti; Duffek, Mihály; Debreceni Egyetem::Tudományegyetemi Karok::Zenem?vészeti Kar; DE--TEK--Zeneművészeti Kar--Zongora TanszékA zongora legrégebbi ősének a monochord nevű hangszer tekinthető. Feltalálása Pythagorasz nevéhez kötődik, a hangszert említő első leírások i. e. 300-ból származnak. Működése igen egyszerű: a hangot a mindössze egyetlen húr pengetésével képezték, az így kapott hangot egy négyszög alakú szekrény erősítette fel, amely fölött a húrt kifeszítették.Tétel Szabadon hozzáférhető Összehangolatlanul(1993) Duffek, Mihály