Szerző szerinti böngészés "Lengyel, Emese"
Megjelenítve 1 - 11 (Összesen 11)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Szabadon hozzáférhető A kodályi zenepedagógia dimenziói(2020) Lengyel, EmeseTétel Szabadon hozzáférhető Anna Keszeg: Redesigining Fashion Media Operations of Contemporary Fashion: Case Studies(2022) Lengyel, EmeseTétel Nem ismert Tétel Szabadon hozzáférhető Júlia Hajdu (1925-1987): Career of a woman operetta composer(2024) Lengyel, EmeseTétel Korlátozottan hozzáférhető Magyar Színpadi Szerzők EgyesületeLengyel, Emese; Kavecsánszki, Máté; DE--Bölcsészettudományi KarA diplomamunka tárgya az első önálló, hazai színpadi szerzői érdekképviseleti egyesület alapítás- és működéstörténetéte. A Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete 1904. január 7-i dátummal azzal a céllal alakult meg, hogy erkölcsi és anyagi védelmet nyújtson a színpadi szerzőknek, valamint, hogy fejlessze a magyar színpadot. Az első felállásban 1919 márciusáig, majd 1920. decemberi újjáalakulása után 1945-től funkciója álalakult, majd 1940-es évek végéig működött, ugyanakkor a miniszter által csak 1950. december 8-án került feloszlatásra Az elsősorban érdekvédelmi egyesület megszervezéséről, vállalt feladatairól, a működéséről, a belső- és külső feszültségeikről még várat magára egy olyan tudományos igénnyel megírt munka, amely az Egyesület kétfelvonásos működését a teljesség igényére törekedve próbálja összegezi. Jelen dolgozat megírásában ez motivált, bár e feladatot – a terjedelmi korlátok miatt is – csak részben tudtam teljesíteni. Ugyanakkor célom, hogy a feltárt források és eredmények, s az alakulás-történet összegzése a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületéről szóló további kutatások kiindulópontjaként szolgáljon színház- és zenetörténészek, vagy akár jog- és társadalomtörténészek számára is. Tehát a munka kiegészítésként szolgál a 20. század első felének irodalom- és színháztörténetéhez, illetve a színpadi szerzők szerzői jogainak alakulástörténetéhez. A kutatás során elsőszámú forrásként használtam fel az Arcanum Digitális Tudománytárban (ADT) fellelhető sajtócikkeket, hiszen a korabeli sajtóorgánumok az előkészületektől egészén az első, majd végleges megszűnéséig rendszeresen hírt adtak az érdekvédelmi szervezetről. Az egyesület működéstörténetéhez, sajtórecepció-kutatási eredményeken kívül felhasználásra kerültek az MSZSZE történetében többször módosított és kiadott – 1904-es, 1925-ös, 1935-ös és 1941-es – ügyrend, működési szabályzatok. A sajtócikkek kategorizálása, majd kontextusba helyezésén túl a források ismertetésével célom volt még az is, hogy rálátást kapjunk az MSZSZE, a színpadi szerzők jogvédelme köré szerveződő eszme sajtóreprezentációjára.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Műfaji hibridzáció a 20. századi magyar vígoperákbanLengyel, Emese; Keszeg, Anna; DE--Bölcsészettudományi KarA hazai és a nemzetközi zene- és színháztörténeti munkák legtöbbször az operettről és az operáról mint ellentétpár szólnak, és kijelölik, hogy az előbbi a tömegkultúra, míg az utóbbi az elitkultúra része. Hipotézisem szerint a két zenés műfaj, az opera és az operett, valamint a dalbetéteket tartalmazó népszínű között nem lehetséges pontosan kijelölni ezeket a műfajhatárokat, éppen ezért nem lehet alacsony és magaskultúráról sem beszélni, ezért a middlebrow kultúra kifejezés használata mellett érvelek. Az ebbe a kategóriába tartozó kulturális termékek a középréteg ízléskultúráját igyekeznek kiszolgálni, mely ráillik a 19–20. század népszerű, zenés, elsődlegesen szórakoztató és esztétikai funkciót betöltő színházi műfajaira. Már rég nem elég fejlődés- és hanyatlástörténetekben szólni a magyar operettről, vígoperáról és népszínműről, hiszen egyszerre több funkciót töltenek be, így a műfajspecifikumok el- és összemosódnak, keverednek. A hibridizáció problémáját dolgozatomban 20. századi magyar vígoperák esetpéldáján – Farsangi lakodalom (1924), A tenor (1929), A bűvös szekrény (1942), Az arany meg az asszony (1943) – keresztül igyekszem bemutatni. A vígoperákban keresem vissza a magyar népszínmű műfaji hagyományait és az operettstruktúra elemeit. Az elemzés a librettókra támaszkodik az alábbi narratológiai szempontok figyelembevételével: (1) a szüzsé bemutatása, a történetben megtalálható sablonok – témahasználat – rögzítése, (2) a főbb szereplők kategorizálása, funkciójuk kijelölése, (3) a karakterekhez tartozó blokkok, jelenetek szerkezetének lejegyzése és értelmezése. A következő szempont túlmegy a librettók elemzésén: (4) a zenei struktúrában fellelhető sablonok feltárása operaismertetők és kritikák által. Illetve egy általánosabb érvényű, nem narratológiai típusú szempontként azt vizsgálom, hogy (5) milyen nemzeti sztereotípiákat találhatunk egy-egy alkotásban. Az elemzések után a Csínom Palkó daljáték példájával mélyítem el a műfaji besorolás problémáját, a fókusz a színházcsinálókra és a befogadókra tevődik. Várhatóan körvonalazódik, hogy a műfajok hibriditását, a műfaji határok el- és összemosódását milyen operett- és népszínműelemekre lebontva lehetséges vizsgálni.Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Szabadon hozzáférhető színháztörténet szolgálatában(2022-12-06) Lengyel, EmeseTétel Szabadon hozzáférhető