Szerző szerinti böngészés "Sik, Domonkos"

Megjelenítve 1 - 7 (Összesen 7)
  • Bélyegkép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Férfiak és nők szociológiai vizsgálata a művészvilágban
    (2012-05-25T09:14:08Z) Spiró, Fanni; Sik, Domonkos; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar
    Dolgozatomban a magyarországi művészekkel (a művészeken belül az írással és a költészettel foglakozó művészekkel) foglalkoztam. Két szemszögből vizsgáltam meg a kvalitatív kutatás során félig strukturált interjúk által kiegészített képet: - Művészetszociológiai szempontból, hogy a művészek csoporthoz tartozását vizsgálhassam, a csoporton belüli elfogadottságot és a siker megélését. - Genderszociológiai szempontból, hogy a női és a férfi művészeknek a művészetszociológiai szempontnál felsorolt vizsgálati lehetőségeit ezáltal tovább mélyítsem, és feltehessem azt a kérdést, hogy más-e a férfi és a női művészek elfogadottsága, a siker eléréséhez való lehetőségük. A kutatás általam levont következményei szerint nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy befolyásoló tényezők-e az általam megvizsgált tényezők. A társadalomban továbbra is állandó vitatéma a gender kérdés minden vetülete, mint például, hogy hogyan áll a nők aránya százalékosan nézve a fő intézményekben. Én az irodalom szintjén igyekeztem vizsgálni ezt a kérdést, azért, mert elmondható, hogy a társadalomban lejátszódó folyamatok és változások nyomon követhetők az irodalomban is, és gyakran ott észlelhető legelőször a változás. Kérdés, hogy a most megfigyelhető ott végbemenő változásoknak van-e nemi specifikuma. Azt hiszem, a felvett interjúk és az interjúelemzés alapján elmondható, hogy biztosan van, ám az, hogy milyen típusúak nem mondható ki kizárólagosan.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A radikalizmus inkubációja Magyarországon – Sopron és Ózd esete
    (2016) Sik, Domonkos; nem
    A tanulmány azt elemzi, hogyan értelmezik a fiatalok a múltat és hogyan értékelik a jelent, és ezzel összefüggésben milyen politikai viselkedésminták jellemzik őket. Alapjául a modernizáció két, egymással ellentétes konstellációjában, Sopronban és Ózdon lefolytatott félig strukturált interjúk (n=60) szolgáltak. Először a társadalmi és politikai problémák észlelése, valamint az ezekre adott politikai válaszok kerülnek összehasonlításra. Erre építve a politikai kultúra „reményvesztett” és „közönyös” ideáltípusa kerül bemutatásra. Ezek együttesen teremtenek lehetőséget az antidemokratikus tendenciák megszületése és zavartalan fejlődése számára, ilyen értelemben előfeltételei a „radikalizmus inkubációjának”.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A radikalizmus inkubációja Magyarországon – Sopron és Ózd esete
    (2023-03-27) Sik, Domonkos
    The paper analyses young people’s interpretation of the past, evaluation of the present and po-litical behaviour patterns based on semi-structured interviews (n=60) conducted in two contra-sting constellations of modernization, Sopron and Ózd. First the perception of the most pressing social and political problems, second the potential of political and civic actions are compared. Finally an attempt is made to outline a ‚hopeless’ and an ‚indifferent’ idealtype of political cultu-re. Together they create the opportunity for both the birth of antidemocratic tendencies and the space in which they can evolve. In this sense they provide the preconditions for ‚mainstreaming the extreme’ that is the incubation of radicalism in Hungary.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Szolidaritás és autonómia járvány idején
    (2024-05-03) Sik, Domonkos
    The paper seeks to answer the question: what patterns of solidarity and autonomy can be identified in the Hungarian context of late modernity. The specific difficulty of answering this question is that it refers to social structures, which are naturalized interpretations of reality, thus exist mostly at an unreflective, preintentional level. In order to address this difficulty, our research has considered the COVID epidemic as a natural experimental situation: while the paradoxes and distortions of solidarity and autonomy, are usually naturalized by the actors, during the COVID they become reflected. The first section of the paper develops theoretical idealtypes of autonomy and solidarity specialised to the Hungarian social historical context. Then, after a brief methodological overview, I will present different patterns of solidarity and autonomy in the form of case studies. In the final section, the general conclusions are drawn from these cases, while an attempt is made to answer the question: how do the actors cope with modernisation structures that narrow the space of solidarity and autonomy and are characterized by fundamental paradoxes?
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Szolidaritási paradoxonok hálójában – a segítségnyújtás morális ellentmondásaitól az ellátórendszerek diszfunkciójáig
    (2020-06-30) Sik, Domonkos
    The article aims at analysing the idealtypical paradoxes of solidarity in a Hungarian rural community. The case study focuses on helping processes embedded in various integration mechanisms (including conservatory, reflexive and cybernetical ones – Sik 2015), while reconstructing the perspectives of the helping and the supported actors. During the field work interviews (n=22), small surveys (n=95) and observations (1 week) were collected, which were interpreted in several turns. The results of the research reveal the idealtypical paradoxes of solidarity in various social spaces, and also the consequences of their accumulation. According to our conclusion, it is particularly important to reflect upon these latter, mostly latent paradoxes, as their treatment is indispensable for any spontaneous or expert social interventions.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Trauma és társadalmi szenvedés – szociális munka a késő modernitásban
    (2021-12-22) Sik, Domonkos
    The article aims at complementing the phenomenological analyses of trauma from a sociological point of view. Trauma is considered to be an impression, which cannot be integrated to the subject’s identity in a coherent manner. Such irreconcilable impressions could originate not only from individual life events, but also social dysfunctions. In order to map these dysfunctions classic and contemporary social theories are called upon: with their help those modern social sufferings are overviewed, which threaten with the emergence of traumatic experiences. The three thematic focus points of the article (in parallel with the dysfunctions identified by classical sociology) are anomie, reification and loss of meaning. In the fourth section of the article those forms of sociability are highlighted, which hold the potential of providing answers to the challenges of modernization: the emancipatory bourgeoisie public sphere and the intimacy as mutual disclosure. Finally, based on these conclusions a critical-network social work is highlighted.