Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/31600

Általános Orvostudományi Kar

Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balogh István)

Orvostudományi doktori tanács

D183

tudományág:
- elméleti orvostudományok

Böngészés

Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "ABC transporter"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A P-glikoprotein konformáció változásainak és membrán mikrodomén lokalizációjának vizsgálata
    Mészáros-Bársony, Orsolya; Goda, Katalin; Bársony, Orsolya; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola
    A P-glikoprotein klinikai szempontból az egyik legfontosabb humán transzmembrán fehérje. Fiziológiás körülmények között a szervezet számos szövetében kifejeződik, ahol aktív transzport révén kémiailag különböző vegyületek százait képes eltávolítani a sejtekből. A kemoterápia során kialakuló rezisztencia jelensége gyakran a Pgp daganatsejteken történő overexpressziójának következménye. Munkánk első részében a humán Pgp katalitikus ciklusa során bekövetkező konformáció változásokat vizsgáltuk. Kísérleteinkben a Pgp egy összetett extracelluláris epitópját felismerni képes UIC2 konformáció érzékeny monoklonális antitest egyedülálló tulajdonságait hasznosítva követtük nyomon a Pgp transzmembrán doménjeiben bekövetkező konformáció változásokat. Megállapítottuk, hogy a transzporter UIC2-reaktív, intracelluláris tér felé nyitott konformációjából az extracelluláris tér felé nyitott konformációba történő átbillenése és szubsztrátok iránti affinitásának csökkenése már az ATP hidrolízisét megelőzően bekövetkezik a katalitikus ciklus során. Munkánk második szakaszában a Pgp molekulák konformációja és membrán mikrodomén lokalizációja közötti kapcsolatot vizsgáltuk. Eredményeink alapján elmondható, hogy a permeabilizált sejtekhez hasonlóan az intakt sejteken is szoros korreláció van a sejtek ATP szintje és a sejtfelszíni Pgp molekulák UIC2-reaktivitása között. Eredményeink továbbá azt is bizonyítják, hogy a sejtek rövid távú ATP depléciója, mely a Pgp molekulákat UIC2-reaktív konformációban stabilizálja, nem befolyásolja a Pgp molekulák sejtfelszíni expresszióját és a TX-100 rezisztens membrán mikrodoménekhez való asszociációjukat sem. Azt is sikerült megállapítanunk, hogy a katalitikusan inaktív, mindkét nukleotid-kötő doménben mutációt hordozó Pgp variánsok az UIC2-reaktív konformációs állapotban stabilizálódnak, és a vad típushoz hasonló membrán mikrodomán lokalizációt mutatnak.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A P-glikoprotein szubsztrátkötő képességének vizsgálata a katalitikus ciklus során, és gátlása UIC2 monoklonális antitest segítségével
    Szalóki, Gábor; Goda, Katalin; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
    A P-glikoprotein (Pgp) egy ABC transzporter, mely a tumor sejtek plazmamembránjában kifejeződve képes a daganatos betegségek kemoterápiája során alkalmazott gyógyszerek többségét eltávolítani a tumor sejtekből, így részt vesz a multidrog rezisztencia kialakulásában. A Pgp általi transzport folyamat molekuláris hátterének jobb megismerése elősegítheti hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztését és a multidrog rezisztencia legyőzését. A Pgp konformáció változásait és szubsztrát kötését nyomon követve a katalitikus ciklusának különböző lépései során, bizonyítottuk, hogy már az ATP kötődése kiváltja a transzporter átfordulását az intracelluláris oldal felé nyitott konformációból az extracelluláris oldal felé nyitott konformációba, melynek során a szubsztrát kötőhely szubsztrátok iránti affinitása is lecsökken lehetővé téve a szubsztrát eltávolítását. Bizonyítottuk, hogy a mindkét nukleotidkötő domén (NBD) Walker A szekvenciájában mutációt hordozó Pgp variáns inaktív, míg csak az egyik NBD-ben mutáns Pgp variánsok megőrizték ATP hidrolízis és szubsztrát transzport képességüket. Utóbbi eredményeink összhangban vannak azzal az elképzeléssel, hogy a Pgp két katalitikus helye közül ciklusonként véletlenszerűen köteleződik el az egyik az ATP hidrolízisre. Az UIC2 konformáció érzékeny kötődésű anti-Pgp ellenanyag képes a Pgp általi szubsztrát transzportot részlegesen gátolni. Azonban bizonyos Pgp szubsztrátok és modulátorok (pl. ciklosporin A (CsA)) jelenlétében az antitest gátló hatása teljessé tehető. A Pgp gátláshoz szükséges CsA koncentráció tizedének és az UIC2-nek az együttes alkalmazása a Pgp-t expresszáló KB-V1 sejtek esetében csaknem a Pgp negatív sejtek szintjére csökkentette a sejtek doxorubicin (DOX) rezisztenciáját, míg az UIC2-nek önmagában alkalmazva nem volt lényeges hatása. Xenotranszplantált SCID egerekben DOX-UIC2-CsA kombinált kezelés hatására a beültetett drog rezisztens tumorok tömege körülbelül 10%-a volt a kontroll állatokban kifejlődött tumoroknak, és az állatok felében nem is fejlődött ki tapintható daganat. Ezzel szemben a csak DOX-szal kezelt álltokban a kezelésnek nem volt szignifikáns hatása. In vitro kísérleteinkkel ellentétben azonban a SCID egerek esetében akkor is tapasztaltunk tumor növekedés gátlást, ha az állatokat csak UIC2 és DOX kombinációjával kezeltük. Eredményeink alátámasztják, hogy az UIC2 kezelés in vivo hatékonyságához immunológiai tényezők is hozzájárulhattak, és a DOX-UIC2-CsA kombinált kezelés erőteljes tumor-ellenes hatásának a hátterében a Pgp gátlása mellett ellenanyagfüggő sejtközvetített citotoxicitás (ADCC) is áll.