PhD-értekezésként Kazinczy Ferenc önéletírásainak kritikai kiadását nyújtom be. A KAZINCZY Ferenc művei, Pályám emlékezete című kötet 2009-ben jelent meg. E kiadványban a széphalmi mester 800 oldal terjedelmű feljegyzéseit, naplóit, önéletrajzait és a Pályám emlékezete című önéletírásait 600 oldal jegyzetanyag követi. E kritikai kiadás, eltérve a korábbi kiadások gyakorlatától, nemcsak a hagyományosan emlékiratnak, önéletírásnak vagy naplónak tekintett szövegeket vette figyelembe, hanem a több tízezer oldal terjedelmű szöveghagyaték egyéb, műfajilag távolabb eső szövegeiből is válogatott. Kazinczy önéletírói tevékenysége ugyanis az életmű egészét átfogja, keletkezésében, kidolgozásában, terjedelmében és műfajában távoli szövegeket rendel egymáshoz. Kazinczy sajátos alkotói módszerének felismerése vezetett el oda, hogy kötetünk a 6 „Pályám emlékezete”, 4 „önéletrajz”, 13 „napló” mellett 70 kisebb-nagyobb „feljegyzés”-t is kiadott. A Kazinczy autobiográfiai szöveguniverzumába beválasztott szövegekben – a válogatás egységesítő szempontjai ellenére – mégsem „ugyanazt” olvashatjuk, noha többnyire azonosak az szereplők nevei, és többnyire megegyezik az elbeszélt történetek, emlékek tere és ideje is. Az eltérések gazdagsága egyszerre zavarba ejtő és inspiráló. A keletkezéstörténeti és műfajelméleti kérdések sokaságát felvető szövegkapcsolatok feltárása (pontosabban: létrehozása) a sajtó alá rendezés egyik legnagyobb kihívása volt. Kazinczy önéletrajzi szövegeinek rendkívüli terjedelme és mélyen rétegzett kapcsolatrendszere együttesen vezetett el a papíralapú klasszikus és genetikus, illetve az elektronikus kiadások elveinek és technikai megoldásainak újragondolásához. A kiadvány arra törekedett, hogy jól olvasható, önálló státusú szövegeket úgy adjon közre, hogy egyúttal a genetikus szemléletű, keletkezéstörténeti érdekeltségű összeolvasást is felkínálja. E kettős célra egy olyan speciális szerkesztői apparátus szolgál, amely a margináliák és egyéb kapcsolódási pontok rendszerének kiépítésével már egy jövőbeni elektronikus kiadás linkjeinek helyét is kijelöli. A kötet bevezető jegyzetei nyomatékosan ajánlják figyelembe az önreflexív olvasási mód lehetőségét, miközben a szövegkapcsolatok felépítése átengedi az olvasó/felhasználó számára azt a döntést, hogy életbe lépteti-e a szövegek önállóságát felülíró szerkesztői beavatkozást, a szöveggondozó értelmezői munkáját. My PhD dissertation is a critical edition of the autobiographical writings of Ferenc Kazinczy. The volume titled ‘KAZINCZY Ferenc művei, Pályám emlékezete’ was published in 2009. In this publication the 800 pages of records by the master from Széphalom, his diaries, autobiographies and autobiographical writings titled ‘Pályám emlékezete’ are followed by 600 pages of notes. In contrast with the practice of previous editions, this critical edition took into consideration not only the texts traditionally regarded as memoirs, autobiographies and diaries, but it also selected from other texts of ‘distant’ genres in the text heritage of several tens of thousand pages. This is due to the fact that Kazinczy’s autobiographical activity extended for all his life, and for texts that are distant from each other regarding origin, elaboration, length and genre. Recognising Kazinczy’s unique method as a writer resulted in publishing 70 ‘notes’ of different lengths, besides the 6 ‘Pályám emlékezete’ (‘Memoirs of my Career’), the 4 ‘autobiographies’ and the 13 ‘diaries’ in our publication. However, you can’t read ‘the same’ in the texts having been chosen for Kazinczy’s autobiographical text universe, in spite of the standardising aspects of the selection, although the names of the characters are mostly the same, and the place and time of the stories and memories are mostly identical, as well. The richness of the variances is bewildering and inspiring at the same time. The exploration (or more precisely: the creation) of the text relations raising numbers of issues of origin history and genre theory was one of the greatest challenges of editing. The extraordinary length and deep relation system of Kazinczy’s autobiographical writings together led to a new approach to the principles and technical solutions of the paper-based classical and genetic publications, and the electronic ones. The publication aimed at publishing texts of independent status that read well, and at the same time offering the possibility of collation from a genetic viewpoint and with an interest in origin history. This double purpose is served by a special team of editors who, by establishing the system of marginalia and other linkage points, mark out the places of links in a future electronic edition. The preface of the volume emphatically draws your attention to the possibility of the self-reflexive reading method, while the structure of the text relations allow the reader/user to decide whether to promulgate the editorial interference, the interpreting work of the editor overwriting the independence of the texts.