A könyv (a címe idézet Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek című művéből) tanulmánykötet. A tanulmányok témaköre egységes: a magyar avantgárd irodalom irodalomkritikai fogadtatását vizsgálják a XX. század 10- es, 20-as és 30-as éveiben. Ettől a témakörtől két tanulmány tér el némileg. Az egyik (Leltár) a magyar avantgárd irodalom irodalomtörténeti feldolgozását és annak kritikai recepcióját vázolja föl századunk 60-as és 70-es éveiben, a másik (A magyar avantgárd irodalom: 1915-1930) áttekintés, és a szerző 1997-es avantgárd-olvasatát mutatja. Ennek az olvasatnak 1987-1997 között végbement alakulását dokumentálja a többi tanulmány is. Bevezetik az olvasót az avantgárd irodalom szisztematizálásának, leírhatóságának elméleti kérdéseibe, rávilágítanak történeti fejlődésének sajátosságaira, valamint arra, hogy miért volt képtelen szervülni a magyar irodalom folyamatába ez az irodalmi áramlat mindmáig. Az Osztrák expresszionizmus - magyar avantgárd irodalom című tanulmány a magyar avantgárd irodalom bécsi éveiben végbement, vagy annak képzelt irodalmi kölcsönhatások kérdését firtatja avantgárd és expresszionista irodalom között. A tanulmánykötet ismeretanyaga alkalmas lehet arra, hogy magyar irodalomszakos egyetemi hallgatók, valamint szakemberek és érdeklődők számára alapos tájékoztatást nyújtson a kérdésben. Összefoglalja a belföldi és külföldi szakirodalmat ezen a téren a kezdetektől szinte máig, és vázolja a kutatás mai állását. Összefoglaló képet nyújt a magyar avantgárd irodalom keletkezés- és fejlődéstörténetéről. Az utolsó tanulmány alaposan kidolgozott utalásrendszere (a szerző által szerkesztett, „A magyar avantgárd irodalom olvasókönyve" című szöveggyűjteményére utal) megteremti az összefüggést elmélet és (korabeli) szövegvilág között.