Szegeden a 20. század első felében az iparszerkezet tovább differenciálódott. Hagyományos szakmák veszítettek jelentőségükből (csizmadia, fazekas), más szakmák teljesen eltűntek (takács), újak keletkeztek (hölgyfodrász, drogerista). 1909-ben 2035, 1925-ben 2976 iparos több mint száz iparágban dolgozott. Az 1931-ben a 4546 iparos 159 féle szakmában tevékenykedett. Az önálló iparűzők száma a továbbiakban 3000 körül mozgott. A kisipar alapvetően a város fogyasztó piacára épült. A szolgáltató jellegű iparok erőteljesen jelen voltak. pl. 1931-ben 56 bérkocsis, 51 bérautós, 9 mosó, vasaló, 374 vendéglátós és 6 manikűrös volt. Az iparokon belül a textilágazat kimagasló nagy hányadot képviselt. A szabók a kalaposokkal együttesen az iparosok több mint 18 %-t tették ki. Ennél is több keresővel kell számolni mert pl. a 100 fő varrónő csak az 1931-es jelentésben szerepel először. A kisiparosok topográfiai elhelyezkedése szerint főként a centrumban, a város forgalmi, adminisztratív központjába tömörültek, a többi városrész között nincs lényeges különbség. Bizonyos iparosok azonban, főként azok, akik piacokon, vásárokon értékesítették termékeiket a nagykörúton kívüli külső részeken találhatók. A 81 papucsos mesterből pl. mindössze 4 dolgozott a kiskörúton belül, a többiek az olcsóbb lakóhelyen életek és dolgoztak. Szeged 15 középfokú és 3 tanonciskolájában vizsgáltuk a tanulók családi háttérét. Az iparosok gyerekei legnagyobb számban a polgári iskolákban tanultak, a legkisebb mértékben a tanító- és tanítónőképzőbe jutottak el, bár a korszak végére számuk ebben az iskolatípusban is növekedést mutatott. A második legnépesebb iskolatípus a tanonciskolák, a tanulók több mint negyede volt tanonc. A kereskedőtanoncok 4%-t jelentettek, az iparostanonc iskolákban a gyerekek 24 %-a tanult. Figyelemre méltóan magas arányban találhatók viszont az iparos gyerekek a gimnáziumokban, a tanulók 21 %-a tanult a gimnázium valamelyik típusában, és ha hozzávesszük a többi iskolát, együttesen 34 %-ot tesznek ki, magasabb arányt, mint az iparos képző szakiskola tanulói. Az iparos szülők közül legtöbben már nem ipari szakmát választottak gyermekük részére. A tanonciskolában tanuló iparos fiúk létszámát a fiúgimnáziumokban tanulókkal párhuzamba állítva nagyon hasonló számokat kapunk (15%), ami nagyfokú mobilitási esélyt biztosított számukra. A vagyonvizsgálat alapját a Szeged város Árvaszékének iratai adták. Az 1900-1944 közötti időszakból 235 iparos, 162 férfi és 73 nő hagyatéki leltárát dolgoztuk föl. A századfordulótól 1918-ig terjedő időben a szegedi iparosok között erős a vagyoni szóródás. Az iparos hagyaték átlag értéke: a női 2270 K, a férfiakéra kicsit magasabb, 2388 K. Az átlagos vagyon összege szintén a hagyatékokban előforduló részletes házleírások alapján csupán egy ideiglenes, udvari, szoba-konyhás lakásra lett volna elegendő. A két háború között viszont a férfiak hagyatéka magasabb volt, 9258 P, a nőké 3718 P. A hagyatékokban előfordult a 3 szobás lakás is, és két esetben a 4 szobás, de a férfiak 78 %-a, a nők 86 %-a egyszobás lakásban lakott. A szegedi iparosok negyedének nem volt ingatlantulajdona sem az első világháború előtt, sem a két háború között, a földdel rendelkezők aránya viszont növekedett a két háború között, de a külterületi ingatlanok 54,8 %-a nem érte el az 1 holdas nagyságot. A két háború között jelentős változások zajlottak le az iparosok helyzetében, ezt mutatják a hagyatékok szerkezeti arányiban bekövetkezett változások. Az egymáshoz képest ellentétesen mozgó férfi-női vagyonszerkezetet együttesen is vizsgáltuk. A legfeltűnőbb változás az, hogy a két háború között a személyi vagyonrész (az életkörülményeket hordozó, az életmódot megmutató vagyonrész) szinte változatlan, miközben a termelői vagyonhányad (áruraktár, tőke, föld aránya) alaposan átrendeződött. A ház kicsit kisebb arányban, de változatlanul a legnagyobb értéket képviselte, a használati tárgyak értéke még nőtt is néhány százalékot. A munkavégzéssel összefüggő áruraktár értéke azonban a harmadára esett. A legnagyobb csökkenés a bankbetétek értékében következett be, tizedére esett vissza. A pénztőke szerepe minden területen visszaesett. A műhely értékének kis részesedése a hagyatékban nemcsak az iparosok elszegényedésére utal, hanem arra is, hogy a termelő munka helyett egyre inkább a kisebb eszközigényű javításra álltak át. Mivel az életmódot jelentősen befolyásoló tényező a családon belül az egy főre eső jövedelem, kiszámoltuk az átlagos családnagyságot. A mintákban szereplő szegedi iparoscsaládok átlaglétszáma 4,6 fő volt, ami a munkások családnagyságához áll közel, de valójában az iparos családok több mint fele 1 (23%) vagy 2 gyereket nevelt (16%), vagy egyáltalán nem volt gyereke (17%). At the beginning of the 20 th century in Szeged we find a highly differented industrial structure. Over the first two decades this structure went through a substantial rearrangement. Some long established traditional trades lost their importance (bootmaker, potter), others disappeared altogether (weaver), and new ones emerged (female hairdresser, chemists). 2035 craftsmen were in 1909, and 2976 in 1925 in more than 100 various trades. According to the 1931 records 4546 craftsmen were active in 159 different trades. The number of independent craftsmen fluctuated wildly especially during the economic crisis, this figure hovered around 3000 in the following period. The structure of small-scale manufactures is characterized by the dominance of those trades which supplied the town’s own consumer market. There was a strong presence of service trades. In the 1931 records for example 56 carriage drivers, 51 cab drivers, 9 laundresses (washer-women), 374 publicans and 6 manicurists are listed. We tried to visualize the town’s belt – like topographical structure by marking the locations of active craftsmen, They were concentrated in the administrative and trading centre; there is no significant difference between other parts of the town. Certain tradesmen, however, especially those who sold their products at market places and fairs, can be found outside the greater circular road. Of 81 slipper makers only 4 were working within the inner circular road, the others were living and working at cheaper locations, without display and shopping area. We examined the family background of students in 15 secondary and 3 apprentice training schools. Most of tradesmen’s children were educated in comprehensives, fewest of them went to teacher training schools, although by the end of this period their numbers showed a growning tendency at this level of education as well. The second most attended type is apprentice training, more than one quarter of pupils were apprentices, 4% were learning commerce, 24% various crafts. The proportion of children from tradesmen’s families is remarkably high in secondary schools, 21%. If we take into consideration high schools of commerce where pupils could pass A Level Exams after 1921 and teacher training schools, they total 34%, a higher proportion than pupils in apprentice training schools. We have to draw the conclusion that most of these parents no longer preferred their children to follow their trades, but other professions that had no connection with those. Analysing documents of the Orphanage Court of Szeged concerning tradesmen between 1900-1944. In total we processed the inheritance inventories of 235 tradesmen (162 males, 73 females). Between the turn of the century and 1918 there were wide differences among the wealth of tradesmen. When calculating the average worth of wealth, we had to put a value to those burdened with debt as well. This way we get a figure ef 2270 K for wealth owned by females and somewhat higher, 2388 K by males. According to detailed description of homes also found in these inventories the average value of wealth would only have been sufficient for the upkeep of a temporary, one room flat. Between the two word wars, there is a wide gap between ate averages of meles and females: 9258 P net and 3718 P net respectively. Where it is possible to establish the size of homes by the inheritance inventories, 78% of the rest of male tradesmen and 86% of women lived in one room flats. One quarter of Szeged tradesmen owned no propery either before or between the two world wars, but the number of those owning land increased from 18% to 21%between the wars. The average possession were small, 54,8% of land in the outskirts did not reach 1 kat. hold (under 1 acres ), not large enough to support a family. At the same time important changes happened in the life of tradesman. The direction and tendency of this change is made obvious by the records of inheritance inventories. The wealth structure divided between males and females – their value moving in opposite direction –was examined in parallel. The most obvious change is that the proportion of items indicating lifestyle and personal cicumstances is largely static, while the structure ot items connected with trade (store goods, capital, land) is considerably rearranged. The house, although slightly diminishing, is still the most valuable item, household objects are even increasing in value a little. However, trade-related stored goods drop to 1/3 of their value. Bank savings show the biggest loss: they drop to one tenth. The role of capital is dimishing in every area. The loss of the influence of these things probably played an important part in the fact that a percentage of inherited wealth was mortgaged in spite of the word economic crisis. The diminishing importance of the value of the workshop among listed items indicates not only the financial hardship suffered by tradesmen, but also the tendency a swiching from producing goods to repair work requiring less equipment. Since most significant factor influencing a family’s lifestyle is the average income per head, we calculated the size of an average family. The average number of family members in our samples of trading families is 4,6 which is close to those of labourers, but in fact more than half of these families were bringing up only 1 (23%) or 2 children (16%), or were childress (17%).