ÖSSZEFOGLALÁS Disszertációmban a magyar mezőgazdaság komplex (gazdasági, társadalmi és környezeti) szemléletű vizsgálatát végeztem el az európai uniós csatlakozás tükrében.

A mezőgazdasági terület nagysága összességében minimálisan csökkent, igaz az egyes művelési ágak és gazdálkodás típus szerint vannak eltérések: a legnagyobb mértékű visszaesés a szőlőültetvényeknél valósult meg, a csökkenés mértéke -19,3%, az egyéni gazdaságok mezőgazdasági terület használata valamennyi művelési ágban nagyobb mértékben csökkent a csatlakozás utáni években, mint a gazdasági szervezeteknél. Az állatállomány csökkenése tovább folytatódott, pozitívumként lehet megemlíteni, hogy a juhlétszám növekedett, továbbá a korábbi évek gyors csökkenési üteme a csatlakozást követő években lassult a tyúkféléknél. Az üzemi szerkezetet illetően az egyéni gazdálkodók lettek a vesztesei a csatlakozásnak az állattartók közül, ami leginkább a sertés és a baromfitartókat érintette. A mezőgazdasági beruházások értéke az EU-csatlakozást követően, az MSZR adatok alapján a 2003-at követő időszakban változatlan áron nem érte el a csatlakozás előtti évek beruházási szintjét. Az összes tesztüzemi gazdaság egy hektár mezőgazdasági területre jutó nettó beruházása 2003-ban még 20 060 Ft volt, mely összeg 2005-re 1 100 Ft-ra zsugorodott, míg 2007-ben egyértelmű vagyonfelélés volt megfigyelhető. Az ezt követő 2008-2009. években a nettó beruházás mértéke ismét megnövekedett, de az egyéni gazdaságok folyamatos tőkefelélése csak 2009-ben szűnt meg.

A birtokszerkezetet illetően a Gazdaságszerkezeti Összeírás adatai egyértelműen azt mutatták, hogy az EU-csatlakozást követően az 50 ha alatti üzemek száma csökkent, az egyéni gazdaságok száma jóval nagyobb mértékben esett vissza, mint a gazdasági szervezeteké; az átlagos birtoknagyság mérete viszont növekedett mind a gazdasági szervezeteknél, mind az egyéni gazdálkodók esetében. Az egyéni gazdaságok tevékenységstruktúrája 2000 és 2007 között alig változott, a növénytermelés irányába eltolódó folyamat, jóllehet kisebb mértékben, 2003 után következett be. A meglehetősen rugalmatlan struktúra az egyéni gazdaságok gazdasági szervezetekétől eltérő gazdálkodási céljaira (az egyéni gazdaságok több mint fele kizárólag saját fogyasztásra termel) vezethető vissza.

A Közös Agrárpolitika bevezetésének egyik következménye, hogy a növénytermesztés irányába tolódott el a magyar mezőgazdaság kibocsátása (60% volt az aránya 2009-ben). A növénytermesztés esetében az ingadozás mellett alapvetően növekvő tendencia figyelhető meg, míg az állattenyésztés esetében csökkenő. A két főágazat eltérő irányú változásának ellenére, a teljes kibocsátás esetében – jelentős hullámzások mellett – szerény mértékű növekedés (+8,4%) figyelhető meg. A mezőgazdasági támogatások összege több mint megduplázódott a csatlakozást követően, szerkezete pedig jelentősen átalakult. A társfinanszírozású programok teljesen új támogatási formaként és a korábbinál szigorúbb pályázati feltételek mellett jelentek meg, míg a korábbi nemzeti támogatások szerepe és köre jelentősen lecsökkent. A mezőgazdasági jövedelmek a várakozásoknak megfelelően növekedtek az uniós csatlakozást követően, a növekedésben nagy szerepet játszott a támogatások nagyságának növekedése. A Tesztüzemi Rendszer adatai alapján a társas vállalkozások és az egyéni gazdaságok jövedelmezőségi mutatói – a termelési érték arányos jövedelmezőség kivételével – közel azonos mértékben változtak.

A magyar élelmiszer-gazdasági külkereskedelem versenyképességének elemzése során a külkereskedelmi elméletek egyik alapkérdése a versenyképesség fogalma, mérhetősége és azok meghatározó tényezői. Dolgozatomban részletesen áttekintettem, hogy az egyes szinteken és az egyes tudományágak hogyan értelmezik ezt a fogalmat. A versenyképesség mérésére a versenyképességi mutatószámokat/indexeket választottam: a kereskedelemintenzitás mutató, a Herfindahl-index és az egyszerű RCA mutató segítségével elemeztem a magyar élelmiszer-gazdasági külkereskedelem versenyképességét az EU-15 és a Visegrádi Országok piacán.

A hazai agrár-külkereskedelem termékszerkezetének elemzését három éves bontásokban – 2001-2003, 2004-2006 és 2007-2009 között – végeztem. A magyar agrárexportban kiemelkedően fontos szerepe van a hús és húskészítmények (01), a gabonafélék (04) és a zöldség és gyümölcsfélék (05) termékcsoportoknak, piaci részesedésük magas, de csökkenő mértékű a csatlakozást követően. Az agrárimport esetében a koncentráció alacsonyabb és stabilabb; szintén három termékcsoportot lehet kiemelni: zöldségfélék és gyümölcs (05), állati takarmányok (gabona nélkül) (08) és az egyéb, táplálkozásra alkalmas készítmények (09) termékcsoportokat. Magyarország külkereskedelmi versenyképessége a két vizsgált (EU-15 és a Visegrádi Országok) célpiacon eltérő mértékben, de romlott. A Visegrádi Országokkal szemben nagyobb mértékben romlott, mint az EU-15 piacán.

Értekezésem e fejezetében a mezőgazdasági többtényezős termelékenység és az élelmiszer-gazdasági exportteljesítmény közötti összefüggést vizsgáltam Törnquist-Theil index alkalmazásával a Visegrádi Országokban. Az élelmiszer-gazdaság kivitele valamennyi ország esetében felgyorsult az EU csatlakozást követően. A 2001 és 2009 között az élelmiszer-gazdasági export legnagyobb mértékben Lengyelországban növekedett, míg Magyarországon szembetűnően a legkisebb mértékű volt a növekedés, ami arra utal, hogy hazánk a Visegrádi Országokkal szemben pozíciót veszített. A többtényezős termelékenység növekedési üteme a vizsgált időszak folyamán egyértelműen Lengyelországban volt a legmagasabb, míg Magyarország csak Csehországot tudta megelőzni némileg. Valószínűsíthető, hogy a vizsgált országok agrár-export teljesítményének alakulásában a mezőgazdaság termelékenységének eltérő átlagos évi növekedési üteme is szerepet játszott.

A mezőgazdasági foglalkoztatottságban végbemenő változásokat mennyiségi és minőségi szempontok alapján vizsgáltam. A mennyiségi szempontok során elvégzett vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy mind a létszám (2003-ban 215,2 ezer fő, 2009-ben 175,8 ezer fő), mind az ÉME, mind az alkalmazásban állók szerint számított munkaerő-ráfordítás alapján csökkent a mezőgazdaság eltartóképessége az uniós csatlakozást követően. Az ÉME alapján az évi átlagos csökkenési ütem az 1998-2003-as átlaghoz képest (-4,8%) a csatlakozást követő hat év átlagában (-4,5%) lassult. Ugyanakkor a fizetett munkaerő létszámcsökkenésének az üteme mérséklődött; a nem fizetett, egyéni gazdaságok munkaerő-felhasználása viszont a korábbinál is gyorsabb ütemben esett vissza. Mindez egyértelműen azt bizonyítja, hogy az egyéni gazdaságok kevésbé sikeres gazdasági teljesítménye eltartó képességük relatíve kedvezőtlenebb alakulásában is megnyilvánul. A mezőgazdaság munkaerő-ráfordításának nagysága a korábbi évekhez képest kis mértékben növekedett 2009-re, ezen belül a nem fizetett munkaerő felhasználása 1,6%-kal emelkedett. Ez a kis mértékű növekedés azzal magyarázható, hogy a válság miatt munkahelyüket elvesztők számára a korábban saját fogyasztásra végzett mezőgazdasági tevékenység ismét elsődleges jövedelemforrássá vált. A teljes munkaerő-felhasználás 2003-hoz képest 24%-kal csökkent; ez elsősorban az uniós csatlakozást követően az egyéni gazdaságok számának gyors visszaesésével magyarázható.

A mezőgazdasági foglalkoztatottság minőségi változásaival kapcsolatos várakozások az egyéni gazdálkodók korösszetételére és az iskolai végzettségére vonatkoztak. Az egyéni gazdálkodók életkor szerinti megoszlásában nem zajlott le számottevő változás. A legnagyobb eltérés 2003-hoz képest a közép- és idősebb korúaknál figyelhető meg: mind a 45-54 évesek, mind az 55-64 évesek aránya közel 4 százalékponttal csökkent 2007-re. Kedvezőtlen folyamatnak tekinthető, hogy a 34 évnél fiatalabbak aránya 9,1%-ról 7,2%-ra csökkent; vagyis továbbra sem jelent vonzó megélhetési forrást a mezőgazdasági tevékenység. 2003 óta az egyéni gazdálkodók végzettségében szintén alig történt változás. Több év elteltével a gazdálkodók csupán 2%-a rendelkezett felsőfokú, közel 6%-a pedig középfokú végzettséggel. Az egyéni gazdálkodók legnagyobb hányada csak saját gyakorlati tapasztalatra támaszkodik a mezőgazdasági munkavégzés során. A munkaerő-mobilitás főleg a fiatal és jól képzett munkaerőre korlátozódik, mivel gyengébb pszichológiai kötődésük van az ágazathoz; a középkorúak számára (képzettség nélkül, más használható szakértelmük nincs) a gazdaságon kívüli munkavállalás kevés lehetőséget biztosít az elmozdulásra. Hazai viszonylatban, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete (137101 Ft, 2009) – a megnövekedett támogatások ellenére – több mint 30%-kal (31,3%) marad el a nemzetgazdasági átlagtól. Azonban a mezőgazdasági bruttó átlagkereset elmaradása a nemzetgazdasági átlagtól a 2004-2009-es időszakban az előző hat év átlagához viszonyítva mérséklődött.

Az élelmiszer-fogyasztás mennyiségében minimális javulás ment végbe: az egy főre jutó teljes élelmiszer-fogyasztás mennyisége csupán 1,5%-kal magasabb a csatlakozást követően az 1999-2003-as évek átlagához képest, mely megerősítette azt a várakozást, hogy a csatlakozást követően nem vagy csak kismértékben fog változni az élelmiszer-fogyasztás Az élelmiszer-fogyasztás szerkezetében sem következett be jelentős változás, évenkénti hullámzás ugyan megfigyelhető, de ez összhangban áll az adott év mezőgazdasági kibocsátásával. Két, egészséges táplálkozás szempontjából fontos élelmiszercsoport fogyasztása (zöldség-gyümölcs, tej és tejtermék) emelkedett. Az uniós csatlakozás egyik várható kedvezőtlen következményeként említették az élelmiszerek fogyasztóiár-indexének hirtelen megugrását. Értekezésemben ezért az e mögött meghúzódó tényezők elemzésére is sor került. Azonban a várt hirtelen élelmiszer-árnövekedés nem következett be, a hazai gazdálkodóknak gondot okozó olcsó importáru beáramlása mérsékelte az élelmiszer-fogyasztói árak növekedését, ami hozzájárult az infláció visszafogásához és az élelmiszer-fogyasztás stabilizálódásához. 2006-2008-ban viszont nagymértékben emelkedtek az élelmiszerárak, meghaladva az átlagos fogyasztói árnövekedést, elősegítve az infláció növekedését.

A környezeti hatás vizsgálatánál az EU megújított Fenntartható Fejlődési Stratégiájának környezeti indikátorait vettem alapul. Az indikátorok közül azokra terjedt ki a kutatásom, amelyek szorosan kapcsolódnak a mezőgazdasághoz.

A természeti erőforrásoknál az erdősültségre és a biológiai sokféleségre vonatkozó várakozások teljesültek. Kedvező változás állt be az erdősültség tekintetében, az erdők egészségi állapota is javult: a levélvesztés csökkent, a tünetmentes állomány aránya emelkedett. A biológiai sokféleség védelméről szóló nemzetközi egyezményhez, valamint a Natura 2000 hálózat kiépítéséhez Magyarország is csatlakozott. Az utóbbi hálózat két irányelvre épül: a madárvédelmi irányelvre és az élőhely-védelmi irányelvre. A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfajok állományváltozásában minimális javulás zajlott le. Az öntözött területek nagyságában jelentősebb csökkenés zajlott le.

A mezőgazdaság okozta környezetterhelés során először a műtrágya, a növényvédő-szer, és a szervestrágya-felhasználásában bekövetkezett változásokat, majd a mezőgazdasági tevékenység üvegházhatású gázok és savasodást okozó anyagok kibocsátását vizsgáltam. Az első vizsgált terület során megállapítható, hogy a mezőgazdaság okozta környezetterhelés a növényvédőszer-felhasználás révén növekedett. A műtrágya-felhasználás kisebb mértékű növekedése ellenére a nitrogén-mérleget tekintve kedvező tendencia dominált. A műtrágya-felhasználás hatékonysága egyértelműen javult, amennyiben az egységnyi növénytermesztési bruttó kibocsátásra vetített adatokat hasonlítjuk össze. A hígtrágyás sertéstelepek megszűnése, illetve e technológia fokozatos háttérbe szorulása, a mezőgazdasági környezetszennyezést igen nagymértékben csökkentette. A második vizsgált területet illetően a 2000-2003 évek átlagát a 2004-2008-as évek átlagával összevetve, a mezőgazdaság üvegházhatású gáz-kibocsátása, valamint ózon prekurzor-kibocsátása csökkent (3,2, illetve 9,4%-kal), míg a savasodást okozó gáz kibocsátása 8%-kal nőtt.

A válaszlépések során a kutatási kérdésem az volt, hogy az eddigi tevékenységek mellett milyen más egyéb formában tud még a magyar gazdálkodó a mezőgazdaság környezeti állapotán javítani. A csatlakozást követő időszakban a gazdálkodók környezettudatosságát és felelősségtudatát serkentő intézkedések mind a jogi eszközökkel való kényszerítés (kölcsönös megfeleltetés), mind a gazdasági ösztönzők (támogatások) terén jelentős mértékben bővültek és hatásuk is (pl. a környezetvédelmi beruházások jelentős növekedésében, az agrár-környezetvédelmi programok kiszélesedésében, az ökogazdálkodás erősödésében, stb.) már egyértelműen megnyilvánulnak, a hazai gazdálkodók környezettudatosságát és felelősségtudatát a csatlakozás előtti időszakhoz képest minden bizonnyal jelentősen növelik.

Az energiaellátással kapcsolatban elsősorban két kérdésre kerestem a választ: az első, a közlekedési benzin- és dízelolaj-felhasználás energiatartalomra vetített minimális bioüzemanyag hányadára vonatkozó előírás teljesítésére, a második, a megújuló energia szerepének a villamosenergia-termelésben játszott részesedésére vonatkozott. A bioüzemanyag előállítás a magyar mezőgazdaság számára: egyrészt lehetőséget biztosíthat a mezőgazdasági tevékenység diverzifikálására, másrészt környezeti és társadalmi kérdéseket is felvet. Környezeti aggályként említik a talajok termőképességének romlását, a vízkészletek elérhetőségére és minőségére gyakorolt hatását; míg társadalmi aggályként a bioüzemanyag- és élelmiszertermelés közötti területi versengést. Magyarország a csatlakozáskor vállalta, hogy 2010-re a megújuló energiaforrásból származó villamos energia részaránya eléri a 3,6%-ot, mely vállalásunkat túlteljesítettük. Ahhoz, hogy hazánk teljesíteni tudja a célkitűzést, jelentősen meg kellett növelni a megújuló energiaforrások felhasználását, melyben kedvező folyamat figyelhető meg: 2008-ra a biomassza felhasználási aránya volt a meghatározó (74%). A megújuló energiaellátásban Magyarország a vállalt célkitűzéseket teljesíteni tudta, mellyel hozzájárult a hazai energiamix bővítéséhez és a környezetminőség javulásához. Az EU által előírt bioüzemanyag bekeverési aránynak is eleget tettünk.

Összefoglaló gondolatok

A 14., a 21. és a 28. táblázatokban felsorolt várakozásokkal kapcsolatos eredményekből adódó tanulságokat két aspektusból célszerű áttekinteni.

A várakozások legnagyobb arányban a környezetvédelem területén (92,3%), ennél jóval kisebb mértékben a gazdaságban (55,6%), s legkevésbé a társadalmi elvárásokat (42,9%) illetően teljesültek.

Az EU-csatlakozás pozitívan értékelhető eredményeket elsősorban a környezetvédelem vonatkozásában hozott (76,9%), gazdasági és társadalmi területen egyaránt a negatív jelenségek (56,6%, illetve 57,1%) domináltak. SUMMARY In the present work, situation of Hungarian agriculture – from economic, social and environmental aspects – was analysed in the context of the EU accession.

In general, the size of agricultural cultivated land has minimally decreased, although there are differences between the land use categories and the types of farming: the greatest decline was found for vineyards with a 19.3% reduction, and the land usage of private farms decreased to a greater extent after the accession than that of agricultural enterprises in every land use category. The decrease in livestock has continued, however, the increase in the number of sheep and the slowing down of the previous rapid decrease in the number of chickens, hens and roosters can be mentioned as positive factors. Regarding the farm structures of animal husbandry, private farmers – primarily pig and poultry farmers - became the greatest losers of the accession. In accordance with data from the Economic Accounts for Agriculture, the value of agricultural investments after 2003, calculated at constant prices, did not reach the level of the years preceding the accession. The net value of investments per hectare of agricultural area for all the farms included in the Farm Accountancy Data Network was HUF 20 060 in 2003, which lessened to HUF 1 100 by 2005, whereas in 2007, the depletion of assets could be observed. In the following two years, the net value of investment increased again; however, in the case of private farms, the continuous depletion of assets only ceased in 2009.

As for farm structure, the data from the Farm Structure Survey clearly revealed that the number of farms below 50 ha has decreased after the EU accession, and the number of private farms reduced to a much greater extent than the number of agricultural enterprises, while the average farm size increased in the case of both agricultural enterprises and private farmers. The structure of activities in private farms has scarcely changed between 2000 and 2007, the shift towards plant production, though to a lesser extent, took place after 2003. This inflexibility can be attributed to the special farming aims of private farms which is different from those of agricultural enterprises (over half of the private farms produce for own consumption only). One of the consequences of the introduction of Common Agricultural Policy was that the output of Hungarian agriculture shifted towards plant production (the rate of which was 60% in 2009). The volume of output – decisively due to weather conditions – highly fluctuated in the examined years. A basically increasing tendency – fluctuating by years – can be observed for plant production, while animal husbandry shows a declining trend. In spite of the opposite changes in the two main sectors, a slight increase (+8.4%) was found, besides significant fluctuations, in the overall output.

The amount of agricultural subsidies increased to more than a double after the accession and their structure has considerably changed as well. Co-financing programs were introduced as a completely new form of support with conditions stricter than before, while the role and scope of former national subsidies has significantly decreased. Agricultural incomes have increased post-accession in conformity with expectations, in which the growth of subsidies played a great role. In accordance with the data from the Farm Accountancy Data Network, the profitability indices of agricultural enterprises and private farms changed to almost the same extent, with the exception of profitability proportional to the production value.

Analysing the competitiveness of the foreign trade of Hungarian agri-food economy, one of the basic questions of foreign trade theories, is the definition and measurability of competitiveness and their determining factors. In the dissertation, the various interpretations provided by different disciplines for the term competitiveness are reviewed in detail.

The commodity structure of Hungarian foreign trade were analyzed in three years – between 2001 and 2003, 2004 and 2006 and 2007 and 2009 – breakdowns. Meat and meat preparations (01), cereals and cereals preparations (04) and vegetables and fruits (05) commodity groups has important role in Hungarian agricultural exports; their market shares are high, but decreasing following the EU accession. In the case of agricultural imports, the concentration is lower and more stable; three commodity groups may be highlighted: vegetables and fruits (05), feeding stuff for animals (not including unmilled cereals) (08) and Miscellaneous edible products and preparations (09).

The competitiveness of Hungarian foreign trade varied but it declined at the two target markets of EU-15 and the Visegrád Groups. It deteriorated to a greater extent in the case of Visegrád Groups than the EU-15 market.

In the dissertation, the relation between agricultural productivity and agri-food export performance in the Visegrád Group was examined using Törnquist-Theil index. Agri-food export was enhanced in all of the countries post-accession. Between 2001 and 2009, agri-food export increased to the greatest extent in Poland, while Hungary had the least rate of increase, indicating that our country lost position against the Visegrád Group. The increase rate of multifactor productivity in the examined period was the highest in Poland, while Hungary could exceed only the Czech Republic. It is presumed that the agricultural export performance of the examined countries depended also on the differences in the average annual increase rate of agricultural productivity.

The changes in agricultural employment were examined on the basis of quantitative and qualitative aspects.

In terms of quantitative issues, the changes in the number and rate of employees or the persons employed in the sector have been analyzed. The problem of agricultural labour input is discussed, namely that the characteristics of labour input greatly varies between agricultural enterprises and private farms, due to which the term annual working unit (AWU) had to be introduced in order to make the labour needs of these two groups comparable. On the basis of the examinations made, it can be established that the employment possibilities provided by agriculture reduced after the accession to the EU, whether the number of persons employed in agriculture (215.2 thousand in 2003, 175.8 thousand in 2009) or AWU or the number of employees is used to calculate labour input.

The annual average rate of decrease in the number of persons employed in agriculture calculated as the average of the six years which have elapsed since accession has reduced (-3.0%) as compared to the average of the years 1998-2003 (-4.8%). While the rate of decrease in the number of salaried labour force has lowered, the labour input in non-salaried private farms declined even more than previously. All these results clearly demonstrate that the less favourable economic performance of private farms is also manifested in a relatively more unfavourable maintenance ability. By 2009, agricultural labour input increased to some extent as compared to the preceding years, where non-salaried labour input grew by 1.6%. This slight increase can be explained by those who lost their jobs because of the economic crisis returning to agricultural activity for own consumption as their primary source of income. Total labour input decreased by 24% in comparison to 2003, which can be mainly attributed to the rapid decline in the number of private farms post-EU accession.

The qualitative changes in agricultural employment concerned age structure and educational levels.

No considerable change was found in the breakdown of private farmers by age. Compared to 2003, the greatest difference can be observed in the case of middle-aged and older persons: the rate of persons aged 45-54 and aged 54-64 decreased by 4 percent by 2007. It can be mentioned as a negative indicator that the rate of persons aged 34 decreased from 9.1% to 7.2%, indicating that agricultural activity is still not an attractive means of living.

No significant modification has been observed since 2003 in the educational level of private farmers either. Only 2% of farmers had higher education degrees and about 6% were qualified at secondary education level. Most private farmers rely exclusively on their own practical experience when performing agricultural work. Mobility is limited mainly to young and well-educated persons, as they are less bonded psychologically to the sector. Middle-aged persons (without qualification and other utilizable expertise) have less opportunity to find a job outside of the sector.

Many expected that the situation of those earning their livings from agriculture would improve after EU accession, due to the increasing level of subsidies, income and several programs. The gross average income of full-time employees in agriculture (HUF 137,101.00 in 2009) is, in spite of the increased level of subsidies, more than 30% less (31.3%) than the national average. The gap between the agricultural gross average income and the national average reduced in the period 2004-2009, as compared to the average of the previous six years. There has been minimal improvement in the quantity of food consumption: the total amount of food consumption per capita was only 1.5% higher after the accession than the average of the years 1999-2003, which confirmed the expectation that food consumption would or would not change slightly following accession.

No considerable alteration was found in the structure of food consumption either, and even though there are fluctuations between the years, these are consistent with the agricultural output of the given year. The consumption of two food groups (fruits and vegetables, milk and milk products) important from the aspect of a healthy diet has increased.

The rocketing of the consumer price index of food was expected to be one of the disadvantageous consequences of the accession to the European Union. For this reason, this issue and the underlying factors were also examined in the dissertation. The anticipated sudden increase in food prices did not take place. The cheap import goods brought into the country in large quantities restrained the increase of food consumer prices, which contributed to the suppression of inflation and the stabilization of food consumption. However, food prices considerably increased in 2006-2008, at a rate exceeding the average consumer price increase, which facilitated the increase of inflation. The increase in food prices was somewhat slower during the six years that elapsed since Hungary’s accession than in the previous six years.

Considering natural resources, the expectations in connection with the area of forests and biological diversity were fulfilled. Favourable change can be observed in the case of forests, which is mainly attributable to afforestation. In addition, the state of forest health has also improved: defoliation reduced and the rate of symptom-free forests increased. Hungary joined the international convention on the preservation of biodiversity and the establishment of Natura 2000 network. This latter is based on two EU directives, the directive on the conservation of wild birds and the habitats directive. Minimal improvement was found in the population of farmland birds, while significant reduction occurred in the size of irrigated area.

To assess environmental pollution caused by agriculture, first the changes in the usage of fertilizers, pesticides and manure was examined, then the emissions of greenhouse gases and of acidifying substances by agricultural activities were analysed. Considering the field examined first, it can be stated that environmental load from pesticide usage has intensified. Despite the slight increase in the amount of fertilizers, the nitrogen balance showed a favourable tendency. The efficiency of fertilizer supply, for instance, has clearly improved, as can be seen from the comparison of data relating to gross output of unit plant production. Due to the elimination of liquid dung pig farms and the decline of this technology, environmental load from agriculture has greatly reduced.

As for the other examined area, the emissions of greenhouse gases and of ozone precursors have reduced (by 3.2 and 9.4%, respectively), while the emission of acidifying substances have increased by 8%, when the average of the years 2000-2003 is compared to that of 2004-2008.

The research question relating to the responses was: what other activities can Hungarian farmers perform to improve the environmental state of agricultural fields. In the period after the accession, the measures to encourage the environmental awareness and the sense of responsibility of farmers have multiplied in the fields of both the enforcement by legal instruments (cross-compliance) and economic incentives (subsidies). The effects of these measures have also become clearly visible such as in the significant growth in environmental investments, the expansion of agri-environmental programs, the strengthening of organic farming, etc, facilitating the environmental awareness and the sense of responsibility of farmers in comparison to the period before the accession.

In terms of energy supply, answers to two main questions were attempted; the first being the fulfilment of the requirement on the minimum share of biofuels in petrol and diesel oil usage calculated as energy content; the second including the share of renewable energy sources in the production of electricity. For Hungarian agriculture, the production of biofuels may, on the one hand, provide an opportunity to diversify the agricultural activity. On the other hand, this activity raises environmental and social issues, as well. Environmental concerns include the deterioration of soil fertility, the effects on the accessibility and quality of water resources, while the competition between biofuels and food production is mentioned as a social concern.

At the time of the accession, Hungary undertook to increase the share of renewable energy sources in the production of electricity to 3.6% by 2010. As can be seen from Table 7, this rate was exceeded. To be able to realize the target, the application of renewable energy sources had to be increased significantly, in which an advantageous process can be observed. In 2000, Hungary applied only three types of renewable energy sources in the production of electricity and the rate of biomass was the dominant factor (74%) by 2008. In the application of renewable energy sources, Hungary was able to take steps which contributed to the expansion of the domestic energy mix and the improvement of the quality of the environment. The requirement on the share of biofuels specified by the EU was also fulfilled.

Two aspects learned from Table 14, 21, and 28 should be reviewed.

The expectations were fulfilled in the largest proportion in the area of the environment (92.3%), to a much less extent in the economy (55.6%) and least of all in the social domain (42.9%).

As concerns Hungary’s accession to the EU, the results are positive in respect to the environment (76.9%), while negative impacts (56.6% and 57.1%) were dominant both in the economic and social domains.