A Diósgyőr-vasgyári kolónia, kutatásom helyszíne, ma Miskolc egyik lakótelepe. A közel 140 éves kolónia a helyi vasgyártással párhuzamosan épült ki. A nehézipar, azon belül is a vizsgált kohászat Észak-Magyarországon társadalmi folyamatokat generált, és itt addig ismeretlen életmódot teremtett. A tanulmány arra vállalkozik, hogy bemutatja a kialakult életmódok egyikét, a vasgyári kolóniában élő ipari munkásság életmódját. Az 1996-ban elkezdett, több ütemben végzett kutatást elsősorban antropológiai munka, mind módszertanában, mind megközelítési módjában. Azzal együtt, hogy több diszciplína sajátosságát is magán hordozza, így a néprajz által használt terminológiát, a társadalomtörténet múltba visszatekintő nézőpontját, – az antropológián belül – a történeti antropológia történeti dimenzióit folyamatosan szem előtt tartó szemléletmódot, és sok esetben a szociológia kvantitatív módszertanát is magáénak vallja. A tanulmány három nagyobb fejezetre tagolódik, azon belül alfejezetekben kerül kifejtésre a Diósgyőr-vasgyári munkásság életmódjának bemutatása. Az első fejezet tartalmazza a kutatás során alkalmazott módszereket, és a munkássággal foglalkozó hazai és nemzetközi szakirodalom összefoglalását. A második nagyobb fejezetben arról a fizikai és társadalmi meghatározottságról adok képet, amelybe ágyazódva ez a kolónia létrejött. Ezen belül négy karakteresen elváló alfejezetben a helyi társadalom külső tényezőinek meghatározottságát szeretném ismertetni: a két szomszédos település – Diósgyőr és Miskolc – szerepét, majd a fizikai tér és az épített környezet viszonyát, a technológiatörténeten, a munkahelyi tagolódáson és a szakmai képzésen keresztül a kohászati ipart, végül a munkások etnikai összetételét, valamint az ezzel összefüggésben lévő vallási tagozódást és a hitélet változását. A harmadik nagyobb fejezetben a mindennapi élet kerül bemutatásra, a családi élet a közösségi élet és a megélhetés vezérfonalán keresztül. Hipotézisem szerint a Diósgyőr-vasgyári kolóniában élők közösségként vizsgálhatók. Az itt élők a munkásság életmódján belül egyedi életstílust képviselnek, amelyet a kolónia kialakulásának körülményei meghatároztak. Ilyen körülménynek tartom azt, hogy a gyár és a kolónia állami tulajdonban volt és az állam tartotta fent. Valamint, hogy a helyi társadalom szakmai alapon, önkéntesen szerveződött. Az önellátásra törekvés erősítette a közösségi kohéziót. A gyárhoz fűződő lojalitást nem az individuális szakmai elismerés, hanem a sokkal inkább családon keresztül érvényesülő szociális ellátások mértéke és színvonala biztosította. Tömeges, tervezett, hierarchizált lakókörnyezet jött létre, amely segítette az egyént a helyi társadalom hierarchiájában való beilleszkedésbe, abban komfortérzetet találva alakította ki saját helyi társadalmán belül a munkásarisztokráciának nevezett réteget, amely máig mintaként szolgál a kolónia megmaradt közösségének. A vasgyári kolónia munkássága differenciált, az egyes rétegek létjogosultsága azonban a kolónián belül realizálódott, és külső kapcsolatok hiányában nem vált szélesebb társadalmi rétegbe integrálhatóvá. Így hiába mutat polgári értékeket, a későbbi középosztálynak csak kis részében válik alkotóelemévé. A kolónia értékvesztése a történelmi tények ismeretében elkerülhetetlen volt, hiszen az őt létrehozó tényezők megszűntek: az állami szerepvállalás minimálisra redukálódott, az ipar és az ott szükséges szaktudás fölöslegessé vált, a meglévő szociális rendszer nem kötődik a helyi társadalomhoz. The field-site of my research, the iron-worker colony (settlement) of Diósgyőr, nowadays is a building estate of Miskolc. The nearly 140 years old colony was built parallel with the establishment of the local iron factory. The heavy industry, and within this, specifically the metallurgy, generated certain social processes in Northern Hungary, and created life-styles, formerly unknown for this region. In my dissertation I describe one of these specific ways of life, the lifestyle of the industrial workers living in the colony. My research has started in 1996, and was undertaken in several cycles. In the one hand, I consider my work to be primary a cultural anthropological study, both in its methodology and in its approach. On the other hand the work has several features coming from other disciplines. I apply the terminology of the ethnological studies, the chosen approach is that of the retrospective one used in the field of the historical anthropology with a special focus on the role of history within the social processes and finally some of my methodological concerns are coming from the quantitative approach known in the field of sociology. The dissertation consists of three main parts, within which every chapter describes one particular aspect of the life of the iron-workers in the Diósgyőr-Vasgyár colony. The first chapter is about the methodology of my research and also gives a summary of the literature on worker colonies. The second main chapter is focusing on the social and physical establishment of the colony. Four characteristically different chapters are devoted to the specific circumstances in which the colony was formed: the relationship between the two settlement – Miskolc and Diósgyőr; the relationship between the built and the natural environment; the ethnical, educational and employment status of the workers and the role of religion in the community. The third part is focusing on the everyday life of the community and its members, by showing the family life, the community life and the subsistence. According to my hypothesis the inhabitants of the iron-worker colony of Diósgyőr can be seen as community. The locals had formed a lifestyle different from that of other workers in the country. These specific characteristics were defined by the establishment of the colony. The specific characteristics mentioned here are: the fact that both the factory and the colony was state-owned and state-operated, the local community had been formed on the basis of voluntary re-settlement, all the inhabitants were employed by the same workplace and that the community was trying to reach a point of complete self-support that strengthened the cohesion. The loyalty toward the factory did not come from the professional achievements of the individual, but from the social benefits and services provided by the factory for the whole family of the workers. A planned, highly hierarchic group-settlement was created. This created community had helped the individual to find his/her way and status within the local community and established a social group called worker-aristocracy that served and still serves as a desired model for those living in the locality. The workers of the iron-worker colony were differentiated, but this differentiation did not exceed the borders of the locality, it did not have relevance in the wider social setting. Therefore, even if it has certain bourgeois features, the worker-aristocracy could not become an integrated part of the later middle-class. The devaluation of the colony, due to the known historic fact, was inevitable. The circumstances that helped to form this locality vanished, the role of the state was minimized, the heavy industry and the professional experiences gained in it became unnecessary, the existing social system does not have any connection with the current local community.