Az utóbbi évtizedekben új vallási jelenségek tűntek fel, terjedtek el és inkulturálódtak globális méretekben. Mitikus kontrafaktumokkal találkozhatunk világszerte, melyek elemei szinte teljesen szabadon képesek összeállni, szétválni és újra összekapcsolódni egymással. A posztmodern állapotban ezen mitikus elemek állandó és változékony egységei alkotják meg a vallásokat, mint olyanokat. A metanarratívák és a nagy elbeszélések iránti általános bizalmatlanság megváltoztatta a történeti egyházak és a tudomány szerepét és népszerűségét is a posztmodern társadalmakban. Ez az új helyzet ugyanakkor a vallási és paravallási jelenségek elterjedésének kedvezett. A disszertáció célja a posztmodern vallási piac szoftmodern vallási hálózatként való elemzése, a meghatározó változások meghatározásával. A posztmodern mítoszszövés hermeneutikáját tisztázandó. A disszertáció másik célja egy olyan releváns filozófiai rendszer megalapozása, mely képes elemezni és helyesen értelmezni a vallási jelenségeket általában is. A disszertáció módszere egyszerre fenomenológiai és hermeneutikai. A hermeneutikai módszer által a vallási lényeg és a vallási tapasztalat maga is vizsgálhatóvá válik vallásos elbeszélések elemzésén keresztül. A fenomenológiai alaphelyzet ugyanakkor lehetőséget teremt ezen lényegek leíró magyarázatára, anélkül, hogy metafizikai kijelentések megtételére kötelezne vagy buzdítana. Ezen módszerek ötvözése eredeti próbálkozásnak tekinthető, ahogy az empirikus vizsgálat és a filozófiai elemzés együttes alkalmazása sem túl szokásos. A disszertáció fő tézise és eredménye a szentség transzcendentális lényegének és transzcendens esetlegességének igazolása. Ezen elmélet filozófiai érvelésen alapszik, de empirikus tények is alátámasztják és megerősítik. A disszertáció a vallásos szuibjektumot avagy individuumot a szentséggel kapcsolatban álló szintetikus egységként kezeli, és kimutatja, hogy a szoftmodern vallásokban az emberi egzisztencia alá-vetettsége sok esetben nem tud megvalósulni. Ennek oka a hívő elidegenedése önmagától, a világtól, és a szentségtől magától is, noha épp ezen transzcendentológiái biztosíthatnák csak integritását a profanitás kihívásai ellenében. Ezen felismerésre alapozva felállíthatóvá válik a vallási és paravallási jelenségeket és elbeszéléseket elválasztó kritérium, a hívő ember oldaláról szemlélve. Három szoftmodern kisegyház empirikus vizsgálatát követően a vallás fenomenológiai definíciója és modellje által kijelölt induktív úton halad elemzésünk. A szoftmodernitás definíciója és elemzése végül elégségesen karakterizálja a posztmodern vallásosság lényegét, mely kis mitikus mikronarratívák sokaságaként is leírható.

In the last decades new religious phenomena have been appeared, spread and inculturated globally. We could realize mythical contrafacts worldwide, which elements could be joined, seperated and rejoined with each other in new integrations almost totally free. In the postmodern condition constant and flexible units of these mythical elements could compose religions. The incredulity towards meta-narratives and so-called Grand Narratives changed the role and popularity of traditional religions and the science as well in the postmodern societies. This new condition serve the spreading of new religious and para-religious phenomena at the same time. The dissertation’s aim was the philosophical analysis of the postmodern religious market as softmodern religious network, and describe the substantive alterations. To clarify the hermeneutics of postmodern myth-weaving. An other aim of dissertation was to establish one relevant and new philisophical system, which able to analyze and interpret the phenomen of religion at all. The method of dissertation is based on phenomenology and philosophical hermeneutics. By the hermeneutic method we could examine the essence of religions, and the religious experience, by analysis of religious narratives. At the same time by the phenomenological position we could describe these essences without making metaphysical assertions. This combination of methods is unique endeavor. The combination of empiric method and philosophical analysis is original ambition too. The main philosophical thesis and result of the dissertation was the verification of transcendental essence and transcendent eventuality of the Holy. This theory is based on relevant philosophical argumentations, but affirmed by empiric facts as well. The dissertation interpreted religious subject or individuum as Holy-related synthetic unit, and showed, that in softmodern religions the sub-jection of human existent usually not possible. The reason of it is the alteration of believer, who alterate from himself, from world, and from the Holy as well, although these own transendentolologies could secure his integration in the face of challenges of Profanity. Based on this recognition, we could make the distinctive criterium of religious and para-religious narratives and phenomena, from the viewpoint of human believers. After the empiric incestigation of three softmodern church, the phenomenological definition and model of religion dictated the inductive direction of the whole analysis. At the end by the definiton and analysis of softmodernity we could properly describe the essence of postmodern religiousness, which could be characterised by an abundance of mythical micronarratives.