The Roma constitute the largest ethnic minority of the European Union and remains overrepresented in the economically and socially vulnerable sections of the society in a number of Central and South Eastern European countries. Available research suggests remarkable differences in health outcomes between the Roma and majority populations. The Roma Over the past decades, a series of policy initiatives have been designed to improve their health and social, which however have had limited success. The thesis seeks to better understand the underlying causes of inequalities between the Roma and majority populations and identify the factors that limit the effectiveness of existing policy initiatives and propose solutions to overcome them. The thesis takes an interdisciplinary perspective by embedding health in the context of a range of policies which are of direct relevance to improve the health of Roma people. The thesis is based on a systematic review of the literature and exploratory research involving review of policy documents and semi-structured interviews with policy-makers and civil society. Evidence-based policies, strong political commitment, inter-sectoral policy coordination, measures to overcome prejudices against Roma, adequate and effective use of budgets, increased alignment of the private sector and the involvement of Roma in policy design and implementation can be identified as key preconditions for success. Developing a sound evidence-based approach to Roma inclusion requires removing obstacles to the collection of reliable data, improving analytical and evaluation mechanisms and examining possibilities to scale up initiatives which have proved to be successful. Health policies seeking to reduce health inequalities between the Roma and majority populations should be aligned with education, economic development, labour market, housing, environmental and territorial development policies. Integration strategies should not be designed in isolation but incorporated in the context of general public policies aiming to insert the Roma into broader economic and social development processes. A romák az Európai Unió legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják, és Közép- és Délkelet-Európa számos országában a társadalom gazdaságilag és társadalmilag érzékeny rétegeiben képviseltetik magukat leginkább. A rendelkezésre álló kutatások kirívóan nagy különbségeket mutatnak a roma és a többségi társadalom egészségi állapota között. Az elmúlt évtizedek során egy sor kezdeményezés született a romák egészségi és társadalmi helyzetének javítására, ám ezek korlátolt sikerrel jártak. Ez a disszertáció a romák és a többségi társadalom közötti egyenlőtlenségek jobb megértésére törekszik, valamint azon tényezők feltárására, amelyek a meglévő stratégiák hatékonyságát korlátozzák, valamint javaslatot tesz arra, hogyan lehet ezeket a korlátokat leküzdeni. A disszeráció átfogó képet kíván festeni azáltal, hogy az egészséget számos, a roma populáció egészségének javítására közvetlen hatással lévő stratégia kontextusába ágyazza. A disszertáció alapját az irodalom rendszerezett áttekintése, valamint a politikai dokumentumokat is felölelő kutatómunka és a törvényhozókkal, illetve a civil társadalom képviselőivel folytatott tematikus interjúk értékelése képezi. A bizonyítékokon alapuló stratégiák, a hosszú távú politikai elkötelezettség, az ágazatközi koordináció, a romákkal szembeni előítéletek legyőzésére tett lépések, a megfelelő költségvetés és hatékony forrásfelhasználás, a privát szektor fokozott bevonása és a romák politikai döntéshozatalba és megvalósításba való növekvő bevonása a siker előfeltételeiként azonosíthatók. A roma integrációhoz szükséges bizonyítékokon alapuló politika megköveteli a megbízható adatgyűjtési mechanizmusok előtt álló akadályok megszüntetését és az elemzői és értékelési mechanizmusok fejlesztését, hogy a sikeres kezdeményezések kiterjesztésének lehetősége adott legyen. A romák és a többségi társadalom közötti egészséegyenlőtlenségeket célzó egészségpolitikai kezdeményezéseket összhangba kell hozni az oktatási, gazdasági, munkaerőpiaci és területi fejlesztési intézkedésekkel. Az integrációs stratégiákat nem elszigetelten, hanem az általános, a romákat a szélesebb gazdasági és társadalmi fejlődési folyamatokba integrálni kívánó közpolitikával együttesen kell tervezni.