Értekezésemben kimutatom, hogy a klasszikus filozófiai és a kognitív indíttatású pragmatikaelméletek intencionalitásszemlélete individualista és ennek következtében reduktív módon ad számot a kommunikatív nyelvhasználatot meghatározó, befolyásoló intenciókról. Az individualizmus jelenlétét úgy mutattam ki, hogy fölfedtem azokat az analitikus elköteleződéseket, melyeket a vizsgált, austini, grice-i és searle-i elméletek, valamint a relevanciaelmélet elfogadnak. A redukcionizmus jelenlétére vonatkozó érvem szerint a tárgyalt pragmatikaelméletek az austini beszédaktus-elmélet kivételével olyan propozicionális reprezentációkként jelenítik meg az intencionális állapotokat, melyek poliadikusak, és amelyek igaz, hogy „jól teljesítenek” a nyelvi cselekvések okságilag hatákony magyarázataiban, ám valójában csak a beszélőnek tulajdonított intenciók e szűk körére engednek rálátást.The main goal of my dissertation is to demonstrate that the approaches to intentionality in traditional, philosophically motivated pragmatics (Austinian and Searlean speech act theories, Gricean inferential pragmatics) and relevance theoretical pragmatics adopt an individualist and therefore reductive view on intentional states in communicative language use. I demonstrate that individualism is present in the examined theories because they are committed to an analytic, consensual standpoint of intentionality. I argue that reductionism is present in the commitment to identify intentional states as propositional representations which are of poliadic nature and although perform well in the causally efficient explanation of linguistic acts, it does not give an account of actual speaker’s intentions, only of those which are attributed to the speaker.