A közgazdaságtudomány vezető irányzatai egyetértenek abban, hogy a gazdaság főszereplője az ember. Ott találjuk az erőforrások között, de ő jelenti a gazdálkodás végső célját is, hiszen az ő szükségleteit kell kielégíteni. Az információs gazdaságban a főszerep már nem a hagyományos tőkeelemeké, hanem az információé, melynek hordozója – az írott és digitális információforrások mellett - és felhasználója az ember, továbbá a termelés input tényezői között kiemelkedő szerep jut az emberi (szellemi) tőkének. Kettős szerep megvalósítását várja el a gazdaság az oktatási intézményektől. Egyrészről, hogy jelezzék a munkavállalók és ezáltal, az emberi tőke tulajdonságait, másrészről pedig, hogy olyan tudást biztosítsanak, amely ténylegesen hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez. Dolgozatomban ezen két szerep vizsgálatára két elméletcsoportot mutatok be, az emberitőke-elméleteket és a szűrőelméleteket. Mindkét elméletcsoport gondolatmenetét követve megállapításokat tehetünk a szükséges oktatási rendszer méretéről, illetve finanszírozásának, a társadalom számára hasznos mértékéről.