"A jó pap is holtig tanul”, tartja a régi magyar közmondás, mely napjainkban sem veszít jelentőségéből, sőt talán egyre inkább vonatkozik korunk minden emberére. A tudás, mint érték, a változásokra való nyitottság, a spontán helyzetek rugalmas kezelése, megoldása mindennapi életünk részévé vált. Ha körültekintünk, láthatjuk, világunk felgyorsult, értékeink megváltoztak, nemzetközi kapcsolataink megerősödtek, lehetőségeink tárháza egyre bővül. Meg tudunk- e felelni ezeknek az újfajta kihívásoknak? Vajon elegendő „útravalót” szereztünk- e egy egész életre, azáltal, hogy az iskolában gazdag elméleti tudás birtokosaivá váltunk? A tanulást, továbbá a tanulás tanítását az Európai Unió, valamint a Nemzeti Alaptanterv is a kiemelten fejlesztendő területek között tartja számon. Az iskola egyik alapvető feladata a megfelelő tanulási módszerek tanítása. Ahogyan a különböző felmérések, vizsgálatok, statisztikák is bizonyítják, a magyar tanulók nagy többsége sajnos nem rendelkezik a hatékony tanuláshoz szükséges alaptechnikákkal, módszerekkel. Tény az is, hogy a tanárok tanóráikon főként a hagyományos oktatási módszereket alkalmazzák és hazai képzési rendszerünk még mindig elegendőnek tartja a reproduktív, lexikális tudást. Ezen jelenségek összeadódva az alábbi következményekkel jár(hat)nak: a tanulók elveszítik a tanulás iránti motivációjukat; gondolkodási képességeik, kreativitásuk beszűkülnek; nem képesek az összefüggések meglátására. Mi lehet a megoldás? Szemléletmódváltásra van szükség. A pedagógus szerepe, felelőssége kulcsfontosságú. Feladata nem merülhet ki csupán annyiban, hogy megtanítja tantárgyát. Olyan tanulási módszerekkel szükséges gazdagítani diákjaikat, amelyek segítségével eredményesebben és hatékonyabban tanulhatnak. Így ők motiváltabbak lesznek és képessé válhatnak a tudatos tanulásra. Olyan rugalmas, fejlődésre képes, változásokra nyitott egyénekké válhatnak, akik lépést tudnak tartani a folyton változó világgal.