A búzafajták termesztésénél fontos cél a termésbiztonság (termésmennyiség és -minőség) növelése. Ennek fő megvalósítási lehetősége a műtrágyák és peszticidek megfelelő alkalmazása. Dolgozatomban a peszticidek oldaláról közelítem meg a témát, ezen belül is a fungicidekkel való kezelések hatásait vizsgálom. Bizonyos években az aratás előtti csapadékos időszak komoly problémát okozhat a búza állományok fokozott gombás megbetegedése. Azonban – ahogy kísérletemből is kitűnik – a fertőzésre nem csupán csapadékos években kell számítanunk, hanem akár az olyan kevés csapadékkal járó években is, mint amilyen a 2012-es volt. A különböző gombabetegségek számottevő termésveszteséget, valamint minőségbeli romlást okozhatnak. A gombás megbetegedésekkel szemben fungicides kezeléssel és rezisztencia-nemesítéssel lehet a leghatásosabban védekezni. Amennyiben folyamatos és szakszerű az agrotechnika, valamint ezt kiegészíti egy megfelelően végrehajtott növényvédelem akkor biztosított a genetikailag meghatározott búzaminőség és termésmennyiség kiteljesedése, az adott év ökológiai viszonyaihoz mérten. Kísérletem során az egyik vizsgált fungicid egy több hatóanyag kombinációjú szer volt, mely tebukonazolt –szántóföldi körülmények között az egyik legjobb Fusarium-ellenes gombaölő hatású hatóanyag – triadimenolt és spiroxamint tartalmazott. A másik felhasznált készítmény pedig egykomponensű volt, 70% tiofanát-metilt tartalmazott. A kísérlet során két martonvásári nemesítésű búzajfajtán (Triticum aestivum) vizsgáltuk a fentebb leírt két gombaölő szer egyszeres és kétszeres kezelésének hatásait a terméseredmény, az ezermagtömeg, a Fusarium fertőzöttség, a kiőrlési százalék, a sikér index és a sikérterülés vonatkozásában. Az értékek alakulását a fajta, az alkalmazott növényvédő szerek, és az aratás előtti hetek ökológiai viszonyai meglehetősen determinálták. A belső Fusarium fertőzöttség mértékét szignifikánsan csökkentette mindkét gombaölőszeres kezelés. A fungicidek alkalmazása befolyásolta a búza minőségi paramétereit is.