A pálinkáról a magyar ember azt tartja, hogy kis mennyiségben orvosság, nagy mennyiségben gyógyszer. Napjainkban azonban az öröm szerves része, az ünneplések elengedhetetlen kísérője. A pálinkafőzés hazánkban több száz éves hagyományokkal rendelkezik, mely idő alatt sokat változott a lepárlás technológiája és a pálinka megítélése is. Kezdetben csak rossz minőségű, fogyasztásra alkalmatlan gyümölcsökből állítottak elő pálinkát, azonban ez az elgondolás napjainkban gyökeresen megváltozott, hiszen manapság kizárólag minőségi, hibátlan alapanyagból készíthető el a párlat. Tehát a régi mennyiségi szemlélet helyére a minőségre alapozó termelés került, ezáltal lehetővé téve, hogy hungarikummá váljon. A pálinka sikerének titka azonban a magyar termőföld, az éghajlat, illetve a szakszerű, gondoskodó párlatkészítés. Az elkészítés után ezek az értékek tovább élnek a párlatban, ezáltal életre keltve az italt. Kutatásaim során figyelemmel kísértem a főzési folyamatot, információt gyűjtöttem a melléktermékek felhasználásáról, illetve a mintavételezés során és az azt követő laboratóriumi munkák nyomán meghatároztam a cefremoslék összetételét. A vizsgálataim során több szakirodalmat is áttanulmányoztam a melléktermékek felhasználásáról, amelyeket a kapott eredményekkel össze tudtam hasonlítani, ezáltal javaslatot tudtam tenni a környezet érdekeit is szem előtt tartó jövőbeni felhasználásukról. A diplomamunka bemutatta, hogy a pálinkafőzés egy nagyon tiszta, kevés hulladékot termelő folyamat. A keletkezett melléktermékek jelentős részét újra lehet hasznosítani, amely lehetőségekkel élnek a Panyolai Szilvórium Zrt. munkatársai a környezetkímélés és az energiatakarékosság jegyében.