Dolgozatom során az amerikai tulajdonú National Instruments (NI) három kultúrát átívelő működését vizsgálom a vezetés témakörében. A központi kutatási kérdésem, hogy az NI vezetősége hogyan kezeli a kulturális különbségeket, hogyan képesek megérteni egymást a felek és kinek mi okoz nehézséget, illetve milyen módszerekkel tudnak kihozni minél több hozzáadott értéket magukból a dolgozók és a vezetők. Feltételeztem, hogy a vizsgált vállalatnál egyre kevésbé érezhetők a szakirodalom által megfogalmazott éles különbségek. Több kultúrakutató művét elemeztem magyar és külföldi forrásokra hagyatkozva. Négy különböző kultúramérési modellt vizsgáltam meg (Hofstede, Trompenaars, Cameron – Quinn, Denison).Szekunder információgyűjtés során esettanulmányokon, publikációkon keresztül tanulmányoztam a különböző vállalatoknál megismert szituációkat, ezeket összevetettem az elméleti források során megismert következtetésekkel. Következtetésként megállapítottam, hogy nyitottan, állandó interakcióval, fokozott bizalommal és folyamatos visszajelzésekkel kezelik a kultúrák közötti különbségeket a vezetők. Ezek mind a kommunikációra alapulnak, ezért ezt a területet mélyebben vizsgáltam meg. Azt vontam le, hogy annak ellenére, hogy az amerikai vezetőség már több mint tíz éve együtt dolgozik a magyarokkal, még mindig fokozottan odafigyelnek az emberi kapcsolatokra és igyekeznek előzékenyen. A malajziai kultúra résztvevői bővítették a kultúrák közötti kapcsolatot, így még inkább fokozódik az egymásra való odafigyelés fontossága, és hogy mindenki számára egyértelműek legyenek a célok, elvárások, lehetőségek.