Az értekezés Sánta Ferenc rövidprózájának korszerű újraolvasására tett kísérletet. Gyakorlati-műelemző fejezeteiben arra vállalkozott, hogy tudatos korpuszválogatás és az elméleti keretek megalkotása után ablakot nyisson a Sánta-kispróza néhány, többféle elemzési móddal is megszólaltatott szövegére. Ezek a szövegelemzések képezték a disszertáció gerincét. A kutatás eredményeképp kijelenthető, hogy az elméleti fejezetben fölvetett műfajrelációk közül elméleti aspektusból leginkább a rövidtörténet kifejezés illik a Sánta-szövegekre. A Sánta-recepció beható átvilágítása után viszont megállapítható, hogy a kritikusi terminushasználat a novellát részesíti előnyben. Az interpretációkban a kutató mindig törekszik a mű többirányú megközelítésére, elemzése azonban óhatatlanul is parciális marad. Hiányérzete főképp az újraolvasó pozíciójának a kételyeiből fakad. Ezt az értelmezés hermeneutikai természetéből eredeztethető hiátust a disszertáció egyik alfejezete a Sánta-rövidpróza teljes korpuszát áttekintő szövegvizsgálatával próbálta kitölteni, amelyben a novellák olvasatai a regények felé vezető utat is megrajzolták. A modern irodalomelméleti iskolák módszertani sokszínűsége alkalmat adott arra, hogy bebizonyítsa Sánta szövegeinek adekvát jelenlétét és hagyománytartó jelenségét a magyar irodalomtörténetben. A műelemzések által beigazolódott, hogy ezeknek a szövegeknek társadalmi (szociokulturális) témaválasztása hű lenyomatai a történelmi emlékezetnek. Az értekezésben kitekintést tettünk a Sánta-próza továbbélési lehetőségeire, valamint a magyar irodalomtörténetben „egyedi” jelenségként artikulálódó szerzői elhallgatás magyarázatára. Az intermedialitás szempontrendszerén keresztül, a medialitás problémakörét érintve, az értekezés arra a kérdésre kereste a választ, hogy a filmadaptációk felől hogyan olvashatók újra Sánta Ferenc elbeszélései, azaz a film hogyan olvassa újra a Sánta-szöveget? Az író harminchét novellája közül tizenkettőből készült filmes feldolgozás (a Halálnak halála címűből kettő is). Ez a magas szám már kellő indok volt arra, hogy a dolgozat úttörő vállalkozásként a Sánta-adaptációkkal is behatóbban foglalkozzon. A disszertáció adaptációs fejezete egy unikális adattárat „termelt ki”, mely a dolgozat mellékletében kapott helyet. A Sánta-filmográfia elkészítése az MTVA segítségével, a műsoradatlapok igazolt felhasználásával történt meg. Az értekezés függeléke egy olyan szerzői interjút is tartalmaz, amely először itt jelenik meg. Továbbá a filmelemzésekhez szükséges gazdag képmelléklet és rendezői interjúk is itt kapnak helyet.I attempted for modern re-reading of Ferenc Sánta’s short prose in my dissertation. I undertook to open a window to some texts of Sánta’s short proses sounded with diverse analitycal methods after a deliberate corpus selection and construction of theoretical frameworks. These text analyses were used as the backbone of the thesis. In theoretical aspects the expression of short story fits the best to the Sánta-texts among the genre relations raised in the theoretical chapter. However, after the profound screening of Sánta-reception it can be concluded that novella is preferred by reviewer’s term usage. In the interpretations the researcher keeps pursuing the multidirectional approach of the work, but inevitably the analysis remains partial. This lack originates mainly from the doubts of the position of the re-reader. The closing chapter of my dissertation tried to fill this hiatus which can be derived from the hermeneutic nature of the interpretation with the text analysis reviewing the full corpus of Sánta’s short prose, during which the readings of the novellas depicted the road towards the novels. The methodological variegation of modern literary theory provided an opportunity to prove the adequate presence and tradition holder phenomenon in the history of Hungarian literature of Sánta’s texts. Through the writing analyses it was proved that the sociological (sociocultural) theme selections of these texts are accurate molds of the historical memory. In the dissertation we threw a glance at the chances of continuation of Sánta’s writings, and furthermore at the explanation of the author’s suppress appearing as a unique phenomena in the history of Hungarian Literature. I believe that we can get an authentic insight into the imagery ‘ab ovo’ hidden inside the Sánta-prose through the criteria of intermediality. Concerning mediality which has been the object of a lively discourse in literary theory latterly, the dissertation looks for answers here for the question that how the Ferenc Sánta’s narrative can be re-read from the perspective of film adaptations, what is to say how the film re-reads the text. Twelve among thirty-seven stories of the writer was adapted to film (two adaptations from the one entitled Death of death). This high number is a proper reason for the dissertation to be concerned also with Sánta-adaptations in a more profound way as a pioneering undertaking. I investigate the adaptations always in context, together with the writings, including the philological investigation of the text of the film source material. The adaptation chapter of my dissertation “produced” a unique repository inserted into the appendix of the dissertation. The Sánta-filmography was prepared with the help of MTVA, with verified usage of show forms. The appendix of the thesis also includes an author interview, which was printed first time. In addition the inset necessary for the analysis of the films and the director interviews were housed also here.