Az európai jóléti államok krízise és reformja: újraklaszterezés

Absztrakt

Az európai jóléti államok – bár az Európán kívüliekkel összevetve egymáshoz némileg hasonlítanak – igen sok eltérést mutatnak. A szakirodalomban rengeteg tipológiát találunk a jóléti államokra, az európai jóléti államokra vagy csupán a nyugat-európai jóléti államokra, melyek elméleti, illetve empirikus megfontolásokon alapulnak. Ezek közül a nyugat-európai jóléti államokra vonatkozó, legtöbb szerző által elfogadott és empirikusan is bizonyított, esping-anderseni típusokon alapuló, azt kiegészítő négyes klasszifikáció vizsgálatából kiderül, hogy az a 2000-es évek végén, a 2010-es évek elején módosításra szorul. Az eredeti csoportosítás szerinti négy típus közül az északi és a déli továbbra is rendre jellemezhető a magas méltányosság – magas hatékonyság, illetve az alacsony méltányosság – alacsony hatékonyság kettősével. Azonban a kontinentális és az angolszász típusban jelentős változások történtek, és nem jelenthetjük ki azt a korábbi évtizedekben számos szerző által hangoztatott állítást, hogy a típusok változatlanul fennmaradnak. A jóléti államok különböző típusai azonos kihívásokkal szembesülve eltérő és különböző mértékben sikeres válaszokat adtak. A globalizáció az egyik kiváltó oka volt a jóléti reformoknak Európában azáltal, hogy a kiadáscsökkentés kényszerét rótta a jóléti államokra. A fokozott versenyben ugyanis hamarabb jelentkeztek azok a problémák, amelyek a belső fejlődés következtében már ott lappangtak a teljesítőképességük határához érkező jóléti államokban. A globalizáció következtében a jóléti államokban a kormányzati kiadások iránti igény megnőtt, ugyanakkor a bevételi források lecsökkentek. Svédország és Franciaország azonos kihívásra adott eltérő reakciója – ellenkező előjellel – a globalista iskola érvelését támasztja alá, miszerint a jóléti rendszer reformja elengedhetetlen a gazdaság minden területén érzékelhető növekedéshez. European welfare states – although they can be seen as being similar compared to those out of Europe – show a lot of differences. In the literature we can find a huge number of typologies of welfare states, European welfare states or Western European welfare states that are based on theoretical or empirical evidences. The examination of the most commonly accepted and empirically proved quadripartite classification of the Western European welfare states based on and complementing Esping-Andersen’s types suggests us that in the late 2000s and early 2010s it has to be modified. Two types of the original classification – the Nordic and the Southern – can still be characterised by high equity – high efficiency and low equity – low efficiency, respectively. However, the Continental and the Anglo-Saxon types show significant changes, and we disagree with the view – expressed in the previous decades by several authors – that the types of welfare states survive in their previous forms in the long run. Different types of welfare states facing the same challenges have given different answers with varying degree of success. Globalization was one of the reasons behind welfare reforms in Europe by posing the constraint of expenditure reduction on welfare states. Namely, in the sharp competition problems which resided in the internal development of welfare states that arrived at the end of their performance appeared earlier. As a result of globalization, demand for public expenditures has grown while sources of income have fallen. The different reactions of Sweden and France – with opposite sign – support argument of globalist school that reform of welfare system is essential to the growth of every field of economy.

Leírás
Kulcsszavak
európai jóléti államokra, kormányzati kiadások, European welfare states, public expenditures
Forrás