Konduktorként a neurológiai betegségek rehabilitációja áll az érdeklődésem középpontjában, ezeken belül a Parkinson-kór rehabilitációs lehetőségei foglalkoztatnak leginkább. Leendő rehabilitációs szakemberként az volt a célom jelen dolgozat elkészítésével, hogy a Parkinson-kórban alkalmazott rehabilitációs módszereket és kiegészítő terápiákat összegyűjtve átfogó képet nyújtsak a hazai és külföldi gyakorlatban rendelkezésre álló lehetőségekről. Ahogy azt egy, a dolgozatban bemutatott tanulmány is bizonyítja, a gyógyszeres terápián túl komplex rehabilitációs programban is részesülő betegek mozgáskészsége és életminősége lényegesen jobban javult, mint azoké, akik kizárólag a gyógyszeres kezelést kapták. Ez az eredmény is alátámasztja, hogy a gyógyszeres terápia mellett kiemelkedő fontosságú a betegek rehabilitációs ellátása is. A kutatás során több mint 100, a témakörben fellelhető magyar, illetve angol nyelvű szakirodalmi publikációt és könyvfejezetet dolgoztam fel az internetes adatbázisok és az egyetemi könyvtárak apparátusának használatával. Ezeknek azonban csupán töredéke volt valóban releváns a kutatási témám vonatkozásában. A rehabilitációs módszerek és kiegészítő terápiák felsorolása és ismertetése után, igyekeztem azokat egy egységes szempontrendszer szerint, táblázatba foglalva összehasonlítani. Ezen törekvésem eredményeképpen arra a következtetésre jutottam, hogy a konduktív nevelés fedi le a legszélesebb spektrumot a rehabilitációs folyamat során kitűzött célok között, ennek ellenére mégis mellőzöttnek tűnik a többi terápia és módszer alkalmazásához viszonyítva. Következtetésem valóságalapjának vizsgálatára, valamint lehetséges okainak feltárására egy újabb kutatás megfontolását javasolom, akár konduktor hallgatóknak, akár a konduktív nevelés iránt érdeklődő komplex rehabilitáció mesterszakos hallgatóknak, diplomamunka téma formájában. A konduktív nevelés hatékonyságának tanúsítására egy későbbi, bizonyítékokon alapuló kutatás megtervezését és lebonyolítását is fontosnak tartom.