Az utóbbi évtizedben tanulmányok sokasága foglalkozott azzal, hogy meghatározzák azt az ideális tartományt, amelyben ajánlott a vércukorértéket tartani a kritikus állapotú betegeknél. Viszonylag kevés tanulmány jelent meg a neurointenzív osztályon kezelt betegek javasolt vércukorértékeiről. Erre azért lenne szükség, hogy mind a hyper-, mind a hypoglykaemia szövődményeit el lehessen kerülni, így csökkentve a következményes morbiditást, mortalitást, valamint az intenzív osztályon eltöltött napok számát. Diplomamunkámban külön elemeztem a subarachnoidealis vérzést, traumás agysérülést, intracerebralis vérzést, ischaemiás stroke-ot elszenvedett betegek vércukorkontrolljával foglalkozó jelentős tanulmányokat. A neurointenzív osztályon figyelembe kell venni a sérült agy megváltozott, elsősorban megnövekedett energiaigényét és azt, hogy az agy fokozottan érzékeny a vércukorszint nagyfokú változásaira.Az ezen osztályon kezelt betegpopuláció meglehetősen heterogén és ezért sincs jelenleg egységes álláspont optimális vércukorszintjüket illetően. Azonban a tanulmányok többsége azonos következtetésre jutott a tekintetben, hogy a magas vércukorszint ugyanúgy kerülendő, mint az ugyancsak súlyos következményekkel járó hypoglykaemiás epizódok. Számos közleményben jutottak arra a megállapításra, hogy az intenzív inzulin terápia nem járt előnnyel a hagyományos vércukorkontrollal szemben, hatására a hypoglykaemiák száma jelentősen megemelkedett, ami a prognózist rontotta. Tehát ez a kezelés attól függetlenül kerülendő, hogy korábban ennek a módszernek kedvező hatásait is leírták. Az eddig megjelent irodalomból megismert eredmények sok ellentmondást mutatnak, ezért ennek a kérdésnek a tisztázása további hosszú távú, randomizált, nagy betegszámú, multicentrikus vizsgálatokat igényel.