Munkám során célul tűztük ki az egy, két, illetve három hisztidin aminosavat tartalmazó peptidek komplexképzésének vizsgálatát Cd(II)-ionnal, ahol az egy hisztidint tartalmazó peptid vizsgálatát kiegészítettük a Cu(II), Ni(II) és a Zn(II)-fémionok vizsgálatával is. A Cu(II), Ni(II), Zn(II) és Cd(II)-fémionok Ac-SPKTNMKHA-NH2 nonapeptiddel való komplexképzésének vizsgálatánál meghatároztuk az adott fémion-ligandum rendszerekre jellemző komplex összetételeket és a részecskék stabilitását, amelyen át információt kaphattunk az egyes fémionok ligandum-affinitásáról. Legstabilabb komplexeket a Cu(II)-ion képezte, amely fémion-ligandum rendszerében változatos összetételű monokomplexek jöttek létre a titrálás előrehaladtával. Ugyancsak stabil komplexeket képez a Ni(II)-ion, de kevésbé változatos összetétellel, mint a Cu(II)-nonapeptid minta esetén. Eredményeink alapján gyenge komplexképzőnek bizonyult a ligandum a Zn(II)- és a Cd(II)-ion számára, amelyekkel a vizsgált nonapeptid gyakorlatilag nem képzett komplexeket. A leírt megfigyelések és tapasztalatok alapján a ligandum fémionmegkötő képessége a Cu(II) > Ni(II) > Zn(II) ~ Cd(II) sorrendben változik. A Cd(II)-tetrapeptidekkel alkotott rendszerében sikerült kimutatnunk részecskeképződést. A vizsgálati eredmények kiértékelései azt az eredményt hozták, hogy a hisztidin-szám növelése összességében megnöveli a kialakuló komplexek stabilitását, azonban nem mindegy, hogy a kötőhelyet biztosító aminosavak milyen pozícióban vannak jelen a molekulában. A vizsgált hisztidin-elrendeződések az alábbi sorrendben biztosítanak kedvezőbb kötődést és stabilabb koordinációt: HisXHis > HisXXHis > HisHis. Az eredmények alapján így megállapíthatjuk, hogy önmagában a hisztidin oldalláncbeli imidazolgyűrűje - a hisztidinek számának növelésével sem jelent stabilis kötőhelyet a Cd(II)-ion számára. Ugyanakkor növelhetjük a peptid Cd(II)-ion megkötő képességét és szelektivitását olyan peptidekkel, amelyek a hisztidin mellett vagy helyett oldalláncbeli kén-donoratomot tartalmaznak. A felhasznált ligandumok közül a hisztidint és ciszteint együttesen tartalmazó peptid bizonyult eddig a legkedvezőbb fémion-megkötőnek.