Az echinocandinok elsődlegesen választandó szerek C. glabrata okozta invazív fertőzések esetén, melyeknél még mindig magas a mortalitás. Az echinocandinok farmakodinámiás tulajdonságai miatt a dózisnöveléssel elméletileg jobb klinikai hatékonyság érhető el. Munkánkban ezért négy echinocandin érzékeny klinikai izolátummal, illetve két rezisztens C. glabrata izolátummal fertőzött neutropéniás egérmodellben vizsgáltuk a különböző caspofungin dózisok in vivo hatékonyságát. A MIC értékek RPMI-1640-ben ≤0,03 mg/l voltak a klinikai izolátumok esetében, azonban 50% humán szérum jelenlétében megemelkedtek (0,125-0,25 mg/l). Neutropéniás egérmodellben az összes vizsgált caspofungin dózis (napi 1, 2, 3, 5 and 20 mg/kg) szignifikánsan csökkentette (P<0,05-0,001) a vesékből kitenyésztett csíraszámot a kontrollhoz képest. A dózisok között statisztikailag szignifikáns különbség nem volt, de az átlag csíraszám nem csökkent 105 sejt/gramm alá egyik esetben sem. A klinikai izolátumokhoz viszonyítva az echinocandin rezisztens törzsek virulensebbek voltak. A kezeletlen kontroll csoport magas letalitást mutatott, valamint az átlag csíraszám a kezelt és kezeletlen csoport esetén hasonló volt, tehát egyik alkalmazott caspofungin dózis sem volt hatékony. Eredményeink alapján a kis és nagy caspofungin dózisok ugyanolyan hatékonyak voltak a vad típusú C. glabrata izolátumok ellen, ezzel ellentétben az echinocandin rezisztens törzsek esetében a caspofungin hatástalannak bizonyult. A caspofungin dózisnövelés tehát nem eredményez jobb in vivo hatékonyságot invazív C. glabrata fertőzés esetében, alátámasztva a korábbi klinikai tapasztalatokat. Az invazív gombás fertőzések korai diagnózisa és az azonnali empírikus terápia alkalmazása immunszuppresszált betegek esetében kulcsfontosságú lehet a mortalitási arány csökkentésében.