A közlekedés rohamos fejlődése következtében nap, mint nap veszélynek vannak kitéve az emberek. A súlyos balesetek száma növekvő tendenciát mutat az elmúlt évtizedekben. Ezzel egyenes arányban nő a súlyos gerincvelőt ért sérülések gyakorisága. A gerincvelő-sérülés után bekövetkező funkciókárosodás teljesen megváltoztatja az egyén mindennapjait. A gerincvelősérültek ellátása multidiszciplináris tevékenység, amelyben az egészségügyben dolgozókon kívül a nem egészségügyi területen dolgozó emberek is részt vesznek. Szakdolgozatomban olyan sérültekkel foglalkoztam, akik traumás csigolyatörést szenvedtek, amely gerincvelő-sérüléssel járt. Munkám célja a gerincvelősérültek fizikai állapotának javítása és lelki támogatása. Tudatosítani kell bennük, hogy ez szükséges a szövődmények megelőzéséhez, az állapotuk fenntartásához, illetve javításához. Munkám során a Kenézy Gyula Kórház Rehabilitációs Osztályán foglalkoztam a betegekkel.A tornaprogramban 5 beteg vett részt. A betegek állapotát felmértem a program elején és 5 héttel később a program végén. A betegek a kórházban töltött idő alatt egyéni kezelést kaptak. A rehabilitáció során több fizioterápiás módszert alkalmaztam. Ezek az alábbiak voltak: passzív mozgatás, vezetett aktív és aktív torna, gravitációs tréning. A betegek állapotát különböző módszerek alkalmazásával kísértem figyelemmel. Az ízületek aktív mozgásterjedelmét, izomerőt és izomtónust vizsgáltam. A decubitus kockázatának felmérésére a Norton-skálát, és az önellátási képességek mérésére a Barthel-indexet illetve a FIM skálát alkalmaztam. Kutatásom során megállapítottam, hogy a tornaprogram hatására a paresises betegek ízületeinek mozgásfunkciói, és az izmok ereje javulást mutattak. Azoknál a betegeknél, ahol a diagnózis plegia volt, a sérülés alatti területeken változás nem várható. Ezért náluk a mozgásprogram célja az általános kondíció megtartása volt.