A mezőgazdaságban a XX. század során végrehajtott jelentős átalakítások, rövid időn belül többször is rendszerszinten formálták át a teljes gazdaságirányítási rendszert, s mindez mélyreható társadalmi változásokkal járt együtt. Az 1945-ös földosztás felszámolta a korábbi agrárvilágot és azzal a reménnyel töltötte el az újgazdákat, hogy saját földjükön gazdálkodva megteremthetik családjuk anyagi biztonságát, és a biztos megélhetés lehetőségét hagyhatják utódaikra. Mindez azonban illúziónak bizonyult, mivel rövidesen gyökeres fordulatot vett az agrárpolitika, s az ország szovjetizálásának jegyében a kolhozosítás vált a legfontosabb prioritássá. Az erőszakos téeszesítés folyamatának, majd a szocialista nagyüzemekre épülő mezőgazdaság egyeduralkodóvá válásának és az egyéni gazdálkodás csaknem teljes felszámolásának következtében a hagyományos paraszti életforma felbomlásának folyamata felgyorsult, s az egykori gazdák szövetkezeti tagokká váltak. Életmódjuk, munkarendjük, a társadalomban elfoglalt helyzetük átalakult. Hajdúnánáson, ebben a hajdúsági kisvárosban, amit a XX. század megpróbáltatásai fokozottan sújtottak az agrártermelés és az agrártársadalom átalakulása sok szempontból hasonlított az országos folyamatokhoz, de helyi sajátosságoktól sem volt mentes. A földosztás során itt nem volt tradicionális nagybirtok, amit felhasználhattak volna, így a földínség és a földigénylők magas száma folyamatos feszültségek forrása volt. A szövetkezetesítés alkalmával a hagyományos paraszti földműveléstől idegen, szovjet mintákat követő közös gazdálkodás erőltetése és a rendszer működési anomáliái okoztak súlyos gondokat. Az önállóan gazdálkodó birtokos parasztság szívós ellenállása, kuláknak minősítése és az ellenük irányuló hadjárat a hajdúnánási kollektivizálásnak is szerves velejárója volt. A doktori értekezés azonban nemcsak a XX. századi agrárátalakulás helyi és országos folyamatát igyekszik bemutatni, hanem tovább tekint ennél. Túlmutat a megszokott korszakhatárokon, és behatóan ismerteti azokat a termelési eredményeket, amit a hajdúnánási termelőszövetkezeti rendszer az 1980-as évekig a folyamatos technikai, technológiai fejlődés és főként egy átgondoltabb, a gazdasági szempontokat és a termelők érdekeit jobban integráló üzemszervezeti és jövedelemelosztási mechanizmusok eredményeképpen elért. Ezzel pedig lehetőséget teremt a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság időszakának reálisabb értékelésére. The significant changes carried out during the 20th century transformed the whole of the economy controlling system several times within a short period of time on the system level, and all this induced radical social changes. The 1945 land distribution put an end to the former form of the agrarian world and gave the new farmers the hope that they would be able to provide their families with material security, and that they can leave their successors with the prospect of secure living. Nevertheless, all this turned out to be nothing more than an illusion, since the agrarian policy took a radical turn, and constructing the kolkhoz system in the name of the sovietization became the topmost priority. As a result of the process of forced collectivization, and later due to the monopoly of the socialist type, large plant – based agriculture and the nearly complete liquidation of individual farming, the process of the dissolution of the traditional peasant way of life gathered speed, and the former farmers became co-operative members. Their lifestyle, their work schedule as well as their position they occupied in society transformed. In Hajdúnánás, in this small town of Hajdú county, which was severely hit by the ordeals of the 20th century, the transformation of the agrarian production and agrarian society was similar to the national processes from several aspects but did not lack local specialities either. During the land distribution there were not any traditional large estates, which could have been used so the lack of land and the high number of applicants was a source of continuous tension. During the expansion of the co-operatives the forced establishment of joint management, which followed Soviet patterns and was alien to traditional rural farming caused serious problems as well as the anomalies of the system. The stubborn resistance of the independent farmers, them being qualified as “kulak” and the campaign against them were integral part of the collectivization in Hajdúnánás too. Nevertheless, the doctoral dissertation does not only strive to introduce the processes of the transformation of the agrarian on the local and national level in the 20th century, but it goes further than that. Expands the usual age limits and reviews the production results in detail that the co-operative system in Hajdúnánás achieved until the 1980s as a result of the continuous technical, technological development and especially of the more conscious mechanisms of operational organization and income distribution that integrated economic aspects and the interests of the farmers. This way it made it possible for us to evaluate the period of socialist large plant agriculture in a more realistic way.