A szívizom IS/RE egyike a kardiális morbiditás és mortalitás általános okozóinak. A szív csökkent oxigénellátása és reperfúziója súlyos klinikai következményekkel járhat. Vizsgálataink során az iszkémia majd a reperfúzió indukálta károsodások farmakológiai befolyásolási lehetőségeit vizsgáltuk. Kísérleteink első részében az α-MSH hatását vizsgáltuk. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a 200 μg/ttkg ill. 400 μg/ttkg α-MSH előkezelés szignifikáns javulást okozott a posztiszkémiás szívfunkciókban, az infarktusos terület nagyságának visszaszorításában ill. az apoptózis gátlásában. Az α-MSH alacsonyabb koncentrációja (40 μg/ttkg) szignifikáns javulást nem okozott a posztiszkémiás károsodások megelőzésében. Az α-MSH jelentősége endogén hatása révén, egy új gyógyszerfejlesztésben nyilvánulhat meg. Kísérleteink második részében arra szerettünk volna választ kapni, hogy a PC jótékony hatásai kifejeződnek-e már előzően beteg (hiperkoleszterinémiás) szívekben. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a 3XPC ill. a 4XPC szignifikáns mértékben rontotta a posztiszkémiás szívfunkciókat, az infarktusos terület nagyságának kiterjedését ill. az aritmiák előfordulásának gyakoriságát. HC-ás állatokban elmondhatjuk, hogy a PC jelensége csak az ép (egészséges) szívszövetet képes megvédeni a hosszú idejű iszkémiától. A beteg miokardium tehát nem adaptálódik a PC-hoz. Kísérleteink harmadik részében a SSZK hatásait vizsgáltuk. A 100 mg/ttkg ill. a 200 mg/ttkg SSZK kedvezően befolyásolta a posztiszkémiás szívfunkciókat, csökkentette az infarktusos terület nagyságát, csökkentette a szívben mérhető MDA koncentrációt. A SSZK „scavanger” aktivitásának bizonyítására in vitro kísérleteinkben a nagyobb dózisok alkalmazása szignifikáns mértékben csökkentette a szuperoxid-anion és a hidroxil szabadgyök képződését ill. maradékmennyiségét. Az 50 mg/ttkg SSZK szignifikáns eltéréseket nem okozott a kontroll csoporthoz képest. A SSZK vizsgálati eredményei egyértelműbb választ adnak a „Francia-paradox” kérdésének megértése ill. ebben az esetben is fennállhat az új gyógyhatású készítmény fejlesztésének a lehetősége.