Ezen szakdolgozat célja bebizonyítani, hogy érdemes Shakespeare királyrámáit középiskolában tanítani. A dolgozat egy szakkör-ötletet vázol fel, melynek során Shakespeare három drámáját – IV. Henrik első és második rész, V. Henrik – dolgoznám fel a diákjaimmal. A bevezetőben kifejtem, hogy miért érdemes ezekhez a drámákhoz nyúlni: Shakespeare egy másik, krónikás, oldalát ismerhetik meg a diákok, a téma változatossága, interdiszciplináris lehetőségek stb. Leírom, hogy hogyan nézne ki a szakköri csoport, akikkel megvalósítanám az ötletet, hogy mik a céljaim a szakkör során, és előrevetítem, hogy a különböző fejezetekben miről lesz szó. Dolgozatomnak három központi része van. Az elsőben (’Történelem és Trónok harca’) azt ecsetelem, hogy a drámák történelmi hátteréhez hogyan nyúlnánk hozzá és milyen motivációt lehet a diákokban felkelteni ezzel kapcsolatban. A második központi egységben (’Sírjunk vagy nevessünk?’) arról írok, hogy a IV. Henrik első részének segítségével hogyan lehet azt megmutatni a diákoknak, hogy Shakespeare hogyan volt képes keverni a komédia és a tragédia műfaját. Az utolsó középen álló fejezetben (’Harry-től Henry-ig, avagy miből lesz a cserebogár?’) arra térek ki, hogy hogy hogyan lehet akár a három drámát összefüggően tárgyalni egy szereplő kiemelésének segítségével. A konklúzióban végül kifejtem, hogy a korábban leírtak alapján miért is lehetséges megszerettetni ezeket a drámákat a tizenévesekkel (szólok a motivációs alapról, humorról, illetve a lehetséges személyes kötődésről).