A vese több funkcióval rendelkező, életfontos szerepet játszó páros szervünk. Működésének megítélésére a rutin laboratóriumokban szérum kreatinin, és a belőle kalkulált eGFR értékeket határozunk meg a leggyakrabban. A kreatinin meghatározása az egyik legrégebben alkalmazott klinikai kémiai mérés. Az utóbbi években az elavultnak is mondható, interferáló anyagokra nagyon érzékeny hagyományos Jaffé-módszert felváltották a kompenzált módszerek, majd előtérbe kerültek a legújabb lehetőségek, az enzimatikus, valamint a rutin diagnosztikában nem alkalmazott HPLC és a referencia módszer, az ID-MS. A kompenzált Jaffé-reakción alapuló mérések eredményei normál körülmények között jó korrelációt mutatnak az enzimatikus módszerrel, azonban különböző interferáló tényezők fennállása esetében lehetnek különbségek a mért eredmények között. A leggyakrabban a lipémia, az icterus valamint a hemolízis okoz problémákat a korrekt mérési eredmények meghatározásában. Dolgozatomban a három leggyakoribb interferáló tényező mellett aszkorbinsavval és kreatin-monohidráttal végeztem kísérleteket, annak megítélésére, hogy a kompenzált Jaffé- és az enzimatikus módszer eredményei hogyan alakulnak a kalkulált koncentrációjú interferáló anyag jelenlétében. Mintaként a fehérgyarmati Központi Laboratóriumban megfordult betegek szérumait használtam fel, a meghatározásokat egy Roche Hitachi Modular P800-as automatán végeztem el. A kapott eredményekből korrelációs vizsgálatot, valamint statisztikai próbákat végeztem, melynek eredményei alapján kijelenthető, hogy normál és hemolizált minták esetében a Jaffé- és az enzimatikus módszer jól korrelál egymással. Ezzel szemben icterus és lipémia fennállása esetében szignifikáns különbség mutatható ki a két módszerrel kapott eredmények között. Az interferencia vizsgálatokkal kapott eredményeket a nemzetközileg is elfogadott Total Error értékekkel vetettem össze. 500 mg/L-es elméleti aszkorbinsav koncentrációnál az interferencia mértéke Jaffé-módszer esetében +12,87 %, ami alapján kijelenthető az interferencia megléte, míg enzimatikus módszer esetében mindössze – 2,43 % az eltérés. 2000 µmol/L elméleti kreatin-monohidrát koncentráció esetében a Jaffé-módszerű reagens használatával csekély, +5,46 % interferenciát tapasztaltam, míg az enzimatikus módszernél ez az érték +13,33 %, ami alapján szintén kijelenthető az interferencia megléte.