A 20. században a környezetszennyezés és ezen belül is a levegőszennyezés globális problémává vált. A levegőminőség romlása az ipari forradalommal vette kezdetét, ezt követően az energiafelhasználás növekedésével, a nagyarányú iparosodással, a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével és a gépjármű közlekedés elterjedésével rohamosan nőtt a légszennyezés mértéke. A légszennyezés hatalmas méreteket öltött, veszélyeztetve a Föld légkörét és élővilágát. A legfőbb légszennyező anyagok a kén-dioxid (SO2), nitrogénoxidok (NOx), az ammónia (NH3), a nem-metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) és a szálló por (PM10).
A levegőszennyezés károsítja a természetes és az épített környezetet is. Számos hatását tapasztalhatjuk, úgymint a savasodás, egyes élőlények kipusztulása. A műszaki károk elsősorban a fémek korróziójából és az építőanyagok mállásából erednek. A levegőszennyezés emberi egészségre gyakorolt hatása kiemelten fontos népegészségügyi probléma. Az Európai Unió határozatokkal és irányelvekkel szabályozza a tagországok kötelezettségeit és jogait a levegőminőséggel, annak mérésével és ellenőrzésével kapcsolatban. Diplomamunkám célja annak vizsgálata, hogy az Európai Unió tagországaiban és Magyarországon a 2004 és 2013 közötti időszakban hogyan változott az egyes szennyező anyagok – a kéndioxid, nitrogénoxidok, ammónia, a nem-metán illékony szerves vegyületek, valamint a szálló por (PM10) kibocsátása. A légszennyező anyagok okozta egészségkárosodások megelőzésére az elmúlt évtizedben számos jogszabály, intézkedés és technológiai fejlesztés született. A dolgozatban tárgyalt légszennyező anyagok kapcsán elmondható, hogy kibocsátásuk csökkent a vizsgált időszakban. Ez a levegőminőség jelentős javulását eredményezte az Európai Unió több tagországában is, azonban az európai városi lakosság még mindig nagyarányban van kitéve az egészségügyi határértéket meghaladó szállópor szennyezésnek.