Három évtizede a Szamos még az egyik legszennyezettebb folyónk volt. Napjainkra sokat javult a helyzet, de kisebb-nagyobb ipari és bányászati eredetű szennyezések jelenleg is érik. A nem biodegradábilis nehézfémek a vízi táplálkozási hálózatokban fontos szerepet játszó halak szervezetében jelentős mennyiségben képesek akkumulálódni. Ennek mértéke függ az adott elem kémiai tulajdonságaitól, illetve az adott halfaj ökológiai igényeitől, táplálkozásbeli és életmenet-sajátságaitól, továbbá az adott egyed korától, méretétől és fiziológiai állapotától. Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy a Szamos hazai szakaszán élő eltérő táplálkozású halfajok egynyaras egyedei között kimutathatóak-e különbségek az egyes fémek mennyisége alapján, továbbá milyen ezek aránya a vázizomszövetben, a kopoltyúban és a májban. A vizsgálatunkhoz szükséges halakat 2013 novemberében gyűjtöttük a Szamos csengeri szakaszán. Célfajaink a herbivor paduc (Chondrostoma nasus), az invertivor-bentivor márna (Barbus barbus) és az omnivor táplálkozási guildbe tartozó domolykó (Squalius cephalus) voltak. A fémtartalmat a laboratóriumi feltárást követően Agilient Technologies 4100 típusú, mikrohullámú plazma-atomemmisziós spektrométer (MP-AES) segítségével határoztuk meg. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a különböző fajok egynyaras egyedeinek a fémtartalma szignifikáns különbségeket nem mutat, azonban a mederfenéken táplálkozó fajok az üledék folyamatos felkeverése miatt nagyobb nehézfém-terhelésnek vannak kitéve, mint a vízközt élők. A makroelemek (Ca, Na, K, Mg) az élő szervezetben betöltött szerepüknek megfelelő eloszlást mutatták. Általánosságban igaz, hogy a nehézfémek (Fe, Cu, Mn, Zn, Pb) legnagyobb mennyiségben a májban halmozódnak fel. Egyes elemek (Sr, Mn, Zn) a kopoltyúban is nagyobb koncentrációban voltak jelen, ami alapján a folyó friss szennyeződésére lehet következtetni. Vizsgálataink igazolják, hogy a Szamosban élő halfajoknak már az egynyaras egyedeiben is mérhetőek olyan nehézfémek, melyek eredete egyértelműen az ipari és a bányászati tevékenységekhez köthető. A halak nehézfém-terheltségével tehát, amely humán-egészségügyi szempontból különösen problematikus, édesvízi fajok esetén is számolni kell.