Mivel a kommunikáció túlnyomó része (kb. 90%-a) - különösen igaz ez kisgyermekek esetében - nem nyelvi, valamint metakommunikációs úton történik, ezért felmerült bennem néhány kérdés: Melyek azok a nonverbális eszközök és a gyermeki érzékelés során feltárható kommunikációs területek, amelyek leginkább segítenek kiváltani a mese katartikus hatását? Vajon hogyan képes a mese a kommunikáción keresztül befolyásolni a gyermekek nyelvét, gondolkodását? Dolgozatom első részében abból a hipotézisemből szeretnék kiindulni, hogy a gyermeki nyelv, gondolkodás és kommunikáció maga a mese. Felvetéseim bebizonyítását - a dolgozat keretében - elsődleges célomként jelölöm meg, azért, mert legfontosabb feladat számomra az óvodás korosztály anyanyelvi és kommunikációs fejlesztése. Ha az első feltételezésem a szakirodalmak tükrében beigazolódik és a mese nemcsak metaforaként hat, hanem meghatározó a gyermeki nyelv, gondolkodás, kommunikáció tekintetében, akkor a mese képes lehet önmaga általi kommunikációra is, így a második hipotézis felvetésem szintén jogosnak tűnik: a mese önmagában is kommunikál.