Témaválasztásomnak személyes indíttatása van, hiszen jómagam a Kisvárdai Bölcsőde kisgyermeknevelője vagyok, és számos alkalommal tapasztalom, hogy azok a szülők valóban segítségre szorulnak, akik csak annyit tapasztalnak, hogy gyermekükkel „nincs minden rendben”. Dolgozatomat az alábbi logika alapján építettem fel. Első lépésben a legfrissebb szakirodalmak feldolgozásának segítségével tisztáztam az autizmus spektrumzavar fogalmát, kialakulásának lehetséges okait, valamint ismertettem előfordulásának gyakoriságát. Mindezek után mindazokat a tüneteket foglaltam össze, amelyek árulkodóak lehetnek mind a szülő, mind a bölcsődei nevelők számára, melyek ismerete mindenképpen segítség a korai felismerésben. A kérdőíves vizsgálathoz az úgynevezett M- CHAT kérdőívet használtam, melynek kitöltése önkéntes és anonim volt. Úgy gondolom, hogy minden autista spektrumzavarral küzdő gyermek szülője kéri és várja a segítséget, a pozitív példát, a reményt, hiszen szükségük van rá pontosan amiatt, hogy gyermekük fejlesztését, segítését végig tudják csinálni. Az eset tanulságos a kisgyermeknevelők számára is, hiszen szakemberként a fejlődési eltérés első szűrői lehetnek az intézményes gyermekgondozásban.