Dolgozatom a szerelmi párkapcsolatokban jellemző jutalmazási mintázatok és az ezzel kapcsolatban álló elégedettség vizsgálatára irányult a nemre és elköteleződésre vonatkozó különös tekintettel. A korai, a méltányosság-igazságosság normáinak fontosságát hangsúlyozó elméletekkel szemben, tanulmányom az elmúlt évtizedekben népszerűvé vált elgondoláson alapszik, miszerint a jutalmak jobb bejóslói a kapcsolati elégedettségnek, mint maga a méltányosság. Így online kérdőíves módszer segítségével 20-30 év közötti fiatal, párkapcsolatban élő egyének körében öt hipotézis helytállóságát vizsgáltam a jutalmazás témájával kapcsolatban. Első feltételezésem értelmében, azt vizsgáltam, hogy a nagyobb kapcsolati elköteleződéssel jellemezhető párok tagjai intenzívebb cseretevékenységet fojtatnak, mint a kevésbé elkötelezett társaik. Második hipotézisem azt az elképzelést tesztelte, miszerint az időszakosan jelentkező aluljutalmazásra az elkötelezett kapcsolatban élő egyének türelmesebb reakciót mutatnak, mint a nem elkötelezettek. Harmadik feltevésem célja az volt, hogy kiderítsem, vajon tényleg eltérő tényezők befolyásolják-e a nők és férfiak párkapcsolattal való elégedettségét. Negyedik kérdésfelvetésemben, - mely az elköteleződés jutalmazásra gyakorolt hatását hangsúlyozza-, azt állítottam, hogy nagyobb nemi különbségek találhatóak a kevésbé elkötelezett egyének jutalmazási mintázataiban, illetve aluljutalmazottsági érzékenységében, mint a jobban elkötelezettek személyek esetén. Utolsó hipotézisem vizsgálatakor arra törekedtem, hogy bebizonyítsam, hogy különbségek találhatóak a hagyományos és modern nemi szerep ideológiákat képviselő egyének jutalmazási gyakorlatában.