Szakdolgozatom során minta-előkészítési és mérési módszereket optimalizáltam növényi nedvek elemösszetételének meghatározásához, induktívan csatolt plazma optikai emissziós és mikrohullámú plazma atomemissziós spektrometria segítségével (ICP-OES és MP-AES). Az előkísérleteim során megállapítottam, hogy a feltárási módszerek közül a mikrohullámú berendezéssel történő nedves roncsolás bizonyult a leghatékonyabbnak. Az eljárás gyorsabb és egyszerűbben kivitelezhető, mint a hagyományos nedves roncsolás, és mivel zárt térben játszódik le a folyamat, így kevesebb az esély a mintaveszteségre és az elszennyeződésre. A mérési módszerek közül választani csak elemekre bontva lehet. Mint láttuk, a foszfor és a kén az MP-AES módszer kimutatási határához közeli koncentrációban van jelen a mintákban, ezért ezzel a technikával azok koncentrációját nem lehet kellő pontossággal megállapítani. Minden más elem esetében elmondható, hogy a költséghatékonyabb mérést biztosító MP-AES módszer alkalmas a fanedv minták elemösszetételének rutinanalízisére. Megállapítottam továbbá mindkét technika fanedv mintákra vonatkozó kimutatási határait a félkvantitatív analízis során kiválasztott zavarásmentes elemzővonalakra nézve. Az MP-AES módszernek irodalmi előzmények szerint kisebb ugyan az érzékenysége az alacsonyabb plazmahőmérsékletből adódóan, de méréseim alapján a legtöbb meghatározandó elem tekintetében megközelítette az ICP-OES kimutatási határait. A begyűjtött fanedv minták esetében a fajok és a mintavételi területek között is statisztikailag igazolható különbséget tudtam megállapítani. A meszes talajon termesztett szőlő például jelentősen nagyobb kalciumtartalmú növényi nedvet tartalmaz.