A pedagógus előmeneteli rendszer bevezetése óta már három és fél év, közel négy tanév telt el. Megújuló köznevelési rendszerünkben az értékelési keretrendszer elemei fokozatosan kerültek, kerülnek bevezetésre. Minden pontján sokat formálódott az eredeti elképzelésekhez képest, sok esetben a pedagógustársadalom felől érkező kritikai megjegyzések kapcsán folytatott szakmai egyeztetések miatt. A tanárok közötti beszélgetések gyakori főszereplője az önértékelés, tanfelügyelet, szaktanácsadás és minősítés. Kutatásom során kerestem a választ arra, hogy mire használják, használhatják fel általában az önértékelés eredményeit az intézményi munkában. Az intézményvezetők szerepét, a kérdéses folyamatokban. Egyfajta helyzetképet szeretnék felvázolni, keresve a továbblépés lehetőségeit, az oktatási minőség tényleges javulásának irányába. Vizsgálatom megerősítette, hogy az önértékelés, tanfelügyelet, minősítés és szaktanácsadás közül, ez utóbbit tartják a pedagógusok az oktatás színvonalának növelésére leghatékonyabb eszköznek. A kapott adatok alapján úgy érzem, hogy nem kérdés a kollégáim számára sem, hogy valamilyen, akár külső ellenőrzést magában foglaló minőségbiztosítási rendszerre szükség van.