A dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Genetikai Tanácsadásán megjelent 36. életévüket betöltött várandósok a megfelelő indikációk alapján felajánlott invazív prenatális diagnosztikai vizsgálatokat (genetikai amniocentézis, chorionboholy biopszia) milyen arányban fogadják el, illetve hogyan változott ez az elfogadási arány az utóbbi években. Külön vizsgáltam azon eseteket, akiknél már ultrahang vizsgálat során is találtak kockázatemelkedésre utaló eltérést. Munkám során igyekeztem azonosítani az invazív vizsgálatok elfogadás arányának változását befolyásoló tényezőket: emelkedett kockázatot jelentő anyai életkor emelkedése; modern, szűrő jellegű vizsgálatok fejlődése, terjedése; invazív vizsgálatok szövődmény gyakoriságának túlértékelése, genetikai tanácsadások elérhetősége és vizsgálni ezek lehetséges hatását. A kutatás során kigyűjtöttem a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Genetikai Tanácsadásának nyilvántartásából a 2011-től 2016-ig terjedő 5 évben újonnan jelentkező 36 éven felüli várandósokat. Ezek között azonosítottam azokat, akiknél ultrahang eltérés volt. Negyedéves periódusokra vonatkozólag meghatároztam az elvégezett invazív beavatkozások számát mind az összes 36 év feletti, mind pedig, ezen belül ultrahang eltérést is mutató esetekben. Az eredmények alapján készítettem el az invazív vizsgálatok elfogadás arányát szemléltető diagramokat. A kutatás eredményeképpen elmondható, hogy a 36 éven felüli várandósok körében az invazív beavatkozások elfogadás aránya csökken, míg az ultrahang vizsgálatok alkalmával észlelt fejlődési rendellenességre utaló gyanújel(ek) esetén ez az elfogadás-arány növekvő tendenciát mutat.