A pitvari és kamrai artimogenitás vizsgálata testfelszíni elektrokardiográfiai módszerekkel hemodialízis során és diszlipidémiában

Dátum
2007-06-20T16:12:06Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A pitvari és kamrai ritmuszavarok gyakorisága és szövődményeik indokolják az aritmiák előrejelzésének és megelőzésének szükségességét. Paroxizmális és perzisztens pitvarfibrilláció esetén a szinusz impulzus intra- és interatrialis vezetési ideje növekszik, következményeként a 12-elvezetéses felületi EKG-n mért P hullám időtartam (Pmax) megnyúlik. A P hullám diszperzió növekedése arányos a szinusz impulzus pitvari terjedésének inhomogenitásával, és a paroxizmális pitvarfibrilláció kialakulásának kockázatát mutatja. Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedőkben gyakran jelentkeznek szívritmuszavarok, köztük pitvarfibrilláció is. Elsőként végstádiumú vesebetegeket vizsgáltunk és összefüggést kerestünk a hemodialízis során regisztrált elektrokardiogramok, a bal pitvari átmérő, illetve a szérum elektrolitok változása között. Huszonnyolc beteg vizsgálati eredményeit elemeztük (14 férfi, 14 nő, átlag életkor: 58 ± 16 év, hemodialízis programban való részvétel átlagos ideje a vizsgálat időpontjában 4,5 ± 2,8 év). A Pmax 58 ± 16 ms volt a hemodialízis kezdetekor, mely 98 ± 8,9 ms-ra nőtt a kezelés végére (p < 0,0001). A P diszperzió a hemodialízis kezdetekor 23 ± 10 ms volt, a kezelés végére 41 ± 16 ms-ra nőtt (p < 0,0001). Negyvenöt milliméternél nagyobb bal pitvari harántátmérő esetén a P diszperzió 23 ± 11 ms-ról 53 ± 10 ms-ra emelkedett (p < 0,0003). A kálium negatív, a kalcium pozitív korrelációt mutatott mindkét EKG paraméterrel. Másodszor a lipidek leghosszabb QT szakaszra (QTmax), QT diszperzióra (QTd) továbbá a szívfrekvenciához korrigált QTmax (QTcmax)-ra és korrigált QT diszperzióra (QTcd) kifejtett hatását vizsgáltuk primer IIb típusú hiperlipidémiás, iszkémiás szívbetegségben bizonyítottan nem szenvedő betegekben és egészséges kontrollszemélyekben, továbbá összefüggést kerestünk a testtömegindex (BMI) és az EKG paraméterek között. Kilencvenhat hiperlipidémiás beteg és 101 egészséges kontroll adatait elemeztük. A koleszterin, az LDL-koleszterin, a triglicerid és az apo-B szignifikánsan emelkedett a betegekben. A QTmax, a QTcmax, a QTd, illetve a QTcd a betegekben szignifikánsan megnyúlt. Minden elektrokardiográfiai paraméter pozitív korrelációt mutatott a koleszterinnel, trigliceriddel és az LDL-koleszterinnel, valamint szignifikáns korrelációt találtunk a HDL és QTmax, illetve az apo-B és QTd között. A BMI pozitív korrelációt mutatott az EKG paraméterekkel és a koleszterinnel, trigliceriddel, LDL-koleszterinnel. A BMI és a lipidek közötti kapcsolat pontosabb megismerése érdekében Spearman rank korrelációs tesztet végeztünk. A vizsgált lipid változókat a BMI-vel elosztottuk, ezáltal utóbbit függetlenítettük az EKG paraméterektől, így lehetőség nyílt a lipidek és EKG markerek közötti közvetlen kapcsolat vizsgálatára. Minden hányados szignifikáns pozitív korrelációban állt az EKG markerekkel.

Leírás
Angol nyelvű cikkeket tartalmaz
Kulcsszavak
Forrás