A DE OEC Urológiai Klinikán 1996 és 2004 között felfedezett és gyógykezelt prosztatarákos betegek, kezelési eredményeit elemeztük a betegség prognosztikai tényezőinek függvényében. A kivizsgálás során új képalkotó eljárásokat alkalmaztunk, melyek előremutatnak a prosztatarák korai felfedezésében és stádiumának meghatározásában. A vizsgált időszak alatt 1572 esetben végeztünk transrectális vékonytű biopsziát prosztatarák gyanúja miatt. 542 esetben igazolódott prosztatarák. A szérum prosztata specifikus antigén (PSA) alapján 10 ng/ml alatti PSA esetén 32%-ban, 10-20 ng/ml között 26%-ban, míg 20 ng/ml feletti érték esetén 14%-ban végeztünk radikális műtétet. ≤ 4 ng/ml PSA mellett, prosztatarák gyanúja miatt 82 esetben történt prosztata biopszia, mely 17 esetben igazolt malignitást. A daganatok között 47%-ban, a radikális prostatectomiák során 59%-ban észleltünk szignifikáns daganatot. 224 esetben volt szükség ismételt mintavételre előzetesen negatív hisztológiai lelet és továbbra is fennálló tumorgyanú miatt, melyek során 53 betegben igazolódott prosztatarák. A biopsziák találati arányának növelésére 20 betegben [C11]-metionin PET vizsgálatot végeztünk. A vizsgálattal 0,5 ml-nél nagyobb rákos góc kimutatható a prosztatában, amennyiben a tracer felvétele megfelelő mennyiségű az adott területben. A MET-PET vizsgálattal jelzett gyanús gócok többszörös mintavételével magas találati arányt értünk el. 160 prosztatarákos beteg kivizsgálásakor elemeztük kismedencei CT specificitását és szenzitivitását. A vizsgálat érzékenységét a daganat extraprosztatikus terjedésének megítélésében alacsonynak találtuk. Vizsgáltuk az endorectális MR jelentőségét a daganat preoperatív stádiumának meghatározásában. Kezdeti tapasztalataink alapján ezzel a vizsgálómódszer alkalmasabb a daganat tokon kívüli terjedésének megítélésére. A vizsgált időszak alatt összesen 311 esetben végeztünk radikális prostatectomiát szövettanilag igazolt prosztatarák miatt. A radikális műtétet követően előforduló biokémiai progresszió arányát és a progressziót befolyásoló tényezőket elemeztük. A pT1 és pT2 stádiumú betegekben a PSA átlagos értéke nem haladta meg a 20 ng/ml-t, szemben a pT3 és pT4 esetek 29,9 valamint 42,2 ng/ml-es átlagos értékével. Az adjuváns kezelések előfordulása jól korrelált a preoperatív PSA értékkel és a daganat patológiai stádiumával. 10 ng/ml alatti PSA esetében 19%-ban 10-20 ng/ml közötti PSA esetében 22%-ban, míg >20 ng/ml feletti szérum PSA értéknél 63%-ban volt szükség adjuváns kezelésekre. A korai posztoperatív szövődmények között rectális sérülés 3,6%-ban, posztoperatív vérzés 0,6%-ban, uréter sérülés 0,6%-ban fordult elő. Késői szövődmények között inkontinencia 11%-ban, míg az anastomosis szűkülete 2,5%-ban fordult elő. Paraneoplasias tünetként dermato-myositises betegben, negatív PSA érték mellett felfedezett prosztatarák ritka esetét mutattuk be. Az elvégzett radikális prostatectomia teljes gyógyulást eredményezett. A vizsgált időszak alatt a biopsziás esetek száma az ötszörösére, míg a felfedezett daganatok száma két és félszeresére emelkedett. A biopsziával felfedezett rákok jelentős számban szignifikáns, a betegség prognózisa szempontjából jelentős daganatnak minősülnek ezért radikális kezelésük indokolt. A kivizsgálás okozta megterhelés csökkentésére, az álnegatív esetek kiszűrésére a prosztata PET vizsgálata és ennek segítségével végzett biopszia hatásos módszernek bizonyult. Radikális prostatectomiával szerzett kezdeti tapasztalataink bizonyítják a műtét létjogosultságát, a korai posztoperatív eredmények alátámasztják a betegek korai stádiumban való kiszűrésének szükségességét.