Dolgozatomban a tudományos neveléselméleti állásponthoz igazodva, a konstruktivista pedagógia keretén belül kívántam választ kapni arra a kérdésre, hogy a középkori irodalomról (vagy általánosabban véve a középkorról) megkonstruált egyéni tudás elképzelhető-e a szövegek ismerete nélkül? Átfordítva a kérdést: a szövegek ismerete nélküliség nyújthat-e olyan pontos képzeteket, hogy az abból képzett fogalmi sémák a későbbiekben nem szorulnak majd nagy energiabefektetést kívánó fogalmi váltásra? A kérdésre több irányból elindulva próbáltam objektív választ keresni, megvizsgáltam a neveléstörténeti megközelítés, a megváltozott kultúraközvetítési módok, a generációs elméletek – és azon belül is a Z generáció olvasási szokásainak vizsgálata – és az utóbbihoz alkalmazkodó jó gyakorlatok válaszát is.