Dolgozatom célja, hogy bemutassam az atipikus munkaviszonyok előnyeit és hátrányait a munkavállalók érdekeire való tekintettel. Ennek a témának a nagyságára jellemző, hogy már csak az egyes atipikus foglalkoztatási formákat feldolgozó és bemutató hazai és nemzetközi irodalom is óriási terjedelmű és szerteágazó. Mind külföldön, mind hazánkban a munka világa a felnőtt lakosság többségét érinti.Arról, hogy kit és milyen formában foglalkoztatnak a munkát adó cégek döntenek a törvényi előírás keretei között, mely keret a 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről. Szakdolgozatom elkészítéséhez a hatályos jogszabályt – 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről, az ebben a témában írt könyvek közül néhányat, valamint az interneten talált anyagokat használtam fel. Mint ismeretes az atipikus munkaviszonyok fogalmának a „tipikus” munkaviszony az alapja. Ez a fogalom igyekszik ötvözni a munkajogra jellemző egzisztenciális biztonságot,a munkahatékonyságot. A teljes munkaidőre és határozatlan időtartamra szóló foglalkoztatáson tipikus munkaviszonyt értünk, az ettől valamely elemében eltérést mutató többi foglalkoztatási és munkavégzési forma az atipikus munkaviszony kategóriába esik. Az atipikus foglalkoztatási formák Európában a XX. század második felében kezdte elterjedni. A munkáltatók a munkavállalók alkalmazásakor a határozatlan időre szóló, tipikusnak nevezet foglalkoztatási forma mellett az atipikus formákat is alkalmazták. A munkavállalók azon részének, akiknek a képzettségi szintje, az élethelyzete, vagy esetleg az egészségi állapota nem tette lehetővé az elhelyezkedést, úgy azok részére ezek a foglalkoztatási formák biztosítottak munkalehetőséget, illetve segített nekik jövedelemhez jutni.