A dolgozat a matematikai gondolkodásmódokkal foglalkozik a különböző életkori szakaszokban. Néhány olyan feladatot válogattam ki a vizsgálathoz, amelyeket többféle módon is meg lehet oldani. Arra voltam kíváncsi, hogy mennyire gondolkoznak másképpen az általános iskolás gyerekek, a matematika szakos hallgatók, illetve a gyakorló matematika szakos tanárok. A vizsgálatban részt vevő általános iskolás gyerekek mindegyike az egyetem gyakorló általános iskolájába jár. Van közöttük hatodikos, hetedikes, nyolcadikos; általános tantervű osztályba járó gyermek és emelt szintű matematika oktatásban részt vevő tanuló. Kíváncsi voltam arra is, hogy mennyit jelent az életkor, illetve a tagozatos osztályból eredő magasabb óraszám. A hallgatók esetében arra kerestem a választ, hogy milyen a tanárjelöltek feladatmegoldó rutinja. Ugyanis ha visszaemlékszem a saját egyetemi éveimre, azt hiányoltam az oktatásból, hogy nagyon kevés feladatmegoldó óránk volt. Sajnos ötödévre a feladatmegoldó rutin alulmúlta az érettségikor meglevőt. Természetesen ez nem elveszett tudás, de tenni kell azért, hogy a gondolkodásunk fejlődjön. A mai napig is sokat tanulok a gyerekektől, hiszen néha igencsak meglepő gondolatmenettel jönnek elő. Nagyon szeretem, mikor a tanulókkal ötletelünk, és egy-egy feladatra különféle megoldási módokat adunk. A hallgatók, mikor az utolsó évben hozzánk kerülnek gyakorlatra, kicsit megijednek, hogy hogyan is lehet gyorsan átlátni a diákok gondolatmenetét. De aztán a felkészülés és a gyakorlat megteszi a magáét. Elmondhatom, hogy általában ügyes jelöltekkel dolgozhatunk. Bízom benne, hogy a vizsgálat eredménye segíteni fog a tanárjelöltekkel való munkámban, és még célirányosabban és hatékonyabban fogok tudni segíteni nekik.