Az utóbbi években a büntető jogszabályok több esetben és olykor igen jelentős mértékben módosultak. Igaz ez a büntető anyagi jogra, de a büntetőeljárásra is. A magyar büntetőjog fejlődésében az egyik mérföldkő a 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 2013. július 1-jei hatálybalépése, mint ahogy nagyon fontos állomás a büntetőper fejlődésének útján az új bün- tetőeljárási törvény elfogadása, mely által lényeges jogintézmények kardinális átalakítására került sor. E körben utalok részben a bizonyítás tárgyára, a bizonyítási teherre, a másodfokú eljárással kapcsolatban a felülbírálat terjedelmére, a tényálláshoz kötöttségre vonatkozó normák lényeges változására. Fellebbviteli bíróként és egyben a jogtudománnyal foglalkozva munkám során naponta találkozom új és új, megoldásra váró jogértelmezési kérdésekkel. A büntetőper kulcsfontosságú része az elsőfokú bírósági eljárásban a tényállás megállapítása, a tényállás helyessége, megalapozottsága és a rendes perorvoslati eljárásokban a revíziót kö- vetően az esetleges megalapozatlansági okok megszüntetése. A hatályos törvény igen részle- tesen, olykor bonyolultan és nehezen áttekinthetően szabályozza a pervitelt és a fő bizonyítási szabályokat, így számos olyan eljárási szabálysértés forrása, amely kihat a tényállás megala- pozottságára is. A kutatás megindításához azok a gyakorlati és elméleti tapasztalatok vezettek, melyek a részletes szabályozás ellenére a bizonyítás és ténymegállapítás bizonytalanságát jelzik. A törvény „nehézkességét”, a változás igényét tükrözik a jogpolitikai törekvések is, melyek új büntetőeljárási törvény megalkotását tűzték célul, s ezen törekvések végül a sarka- latosnak minősülő új kódex elfogadásához vezettek. Mind a nyomozásban, mind a bírósági eljárásban problémákat okoz a személyi bizonyítás, elsősorban a terhelti és tanúvallomások perrendszerű elvégzése, a garanciális jogokra való figyelmeztetések törvényes és az ítélkezési gyakorlatnak is megfelelő realizálása, különös tekintettel a hallgatás jogával és tanúvallomás tekintetében a mentességi okokkal kapcsolatos eljárásra. A hatályos törvény nem megfelelő szabályozását jelzi, hogy – a Kúria és az ítélőtáblák útmutatásai ellenére – napjainkig nem alakult ki az országban az egységes gyakorlat például olyan fontos kérdésben, hogy a vádlot- tat milyen „perjogi menetrend” szerint kell kihallgatni. A kutatás oka másfelől a tényállás megállapításával, megalapozottságával kapcsolatos kérdések hű elméleti és gyakorlati megvi- lágítása iránti igény. A felülbírálatra kerülő ügyekben olykor megalapozatlan a tényállás, melyhez sokszor bizonyítási hiányosság, eljárási szabálysértés vezet. Nem egységes teljesen abban az ítélkezés, hogy mely megalapozatlansági okhoz milyen következmények társulnak. Különösen felmentő ítéletnél tapasztalható a másodfokú eljárásban a hatályon kívül helyezé- sek nagy száma. Marasztaló ítéletnél e szám a Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoportja által 2012-ben végzett vizsgálatai szerint jelentősen alacsonyabb,4 melynek vélemé- nyem szerint csak részben lehet az oka a tényálláshoz kötöttségnek a dolgozatban később részletesen tárgyalt elve. A jogalkalmazásban felmerülő és a jogtudomány által sem egysége- sen megítélt kérdések beható, tudományos mélységű vizsgálata reményeim szerint olyan vála- szokat adhat, melyek egyrészt a még hatályos, valamint a nemsokára hatályba lépő új törvény hatékonyabb, pontosabb alkalmazásához vezetnek. Másfelől a jogalkotás felé is jelezhetnek olyan új gondolatokat, melyeket az új Be. elfogadásával eredményesen zárult kodifikáció el- lenére is érdemes figyelembe vennie a törvényhozásnak a napjaink társadalmi igényének meg- felelő büntetőeljárás jobbítása érdekében. E gondolatok már átvezetnek a kutatás céljához. A kutatásnak sokféle célja lehet, leggyakoribb közülük a felderítés, a leírás és a magyarázat. A kutatási célok a gyakorlatban természetesen élesen nem választhatók el, és rendszerint átfedik egymást. In recent years, penal law has been modified in many cases and sometimes to a significant extent. This is true for penal substantive law, but for criminal procedure as well. One of the milestones in the development of Hungarian criminal law was the putting of Act C of 2012 (henceforth CC) in force on July 1st 2013, just like the acceptance of the new criminal proce- dural law is a very important point in the development of criminal suits, as a result of which, serious alterations of significant legal institutes had taken place. In this regard, I am referring partly to the subject of verification, the burden of proof, and in connection with the secondary procedure, to the significant changes in the norms regarding the scope of the review and the restrictions as to the facts of the case. As a judge of the Court of Appeal and as someone re- searching legal science, I come across more and more new problems of legal interpretation waiting to be solved during my work on a daily basis. The establishment of the facts of the case, the truthfulness and substantiatedness of the facts of the case and the elimination of the incidental reasons of unsubstantiatedness after a revision during the orderly procedure of ap- peal are key elements of the criminal case during the procedure of the court of first instance. The law in force regulates legal process and the main rules of verification in a very detailed, and sometimes – in my opinion – complicated and confusing manner, which leads to many procedural violations that have an influence on the substantiatedness of the facts of the case. The practical and theoretical experiences that initiated the research were the ones that indicate the uncertainty of verification and the establishment of the facts of the case, in spite of the detailed regulation. The "ponderousness" of the law and the need for change are reflected in the endeavors in legal politics aiming for the formulation of a new law of criminal procedure, and which endeavors finally led to the acceptance of the new code that proved to be pivotal. During both the investigation and the trial procedure, the orderly execution of personal verifi- cation – primarily the hearing of defendant and witness confessions – is problematic, along with the legal realization of reminding to the guaranteed rights in a way that agrees to the pro- cedure of judgment, with special attention to the procedure in connection with the right to remain silent and with the grounds for exemption when giving a testimony. The inadequate regulations of the law in force is represented by the fact that in spite of the guidelines of the Supreme Court and the Courts of Appeal, no uniform practice has been established for im- portant problems like what the "schedule of litigation" should be when the defendant is interrogated. Another reason for the research was the need for a faithful theoretical and practical exposition of questions regarding the establishment and the substantiatedness of the facts of the case. The statement of facts in cases being revised is sometimes unsubstantiated, which can mostly be a result of insufficiency in verification or a procedural infringement. It is not universally decided which consequences belong to which reason of unsubstantiatedness. One can find a bigger amount of annulments especially with acquittals in the second instance. With negative rulings, this number is significantly lower according to the investigations of the Legal Practice Analysis Group of the Penal Department of the Supreme Court done in 201211, the reason for which can, in my opinion, only partially be the principle of being restricted to the facts of the case discussed later in detail by the dissertation. I am hoping that investigating the questions that arise during legal practice and that are not judged in a uniform way by legal science profoundly and with a scientific depth could provide answers that may lead to the more effective and precise application of both the law in force and the new law soon to be put in force. On the other hand, they might indicate new thoughts toward legislation that would be worth to be taken into consideration by legislators in spite of the codification closed success- fully by the acceptance of the new CP, for the sake of improving the criminal procedure that is in accordance with the expectations of today's society. These thoughts lead us already to- ward the aim of the research. A research may have many aims, the most common of these are exploration, description and explanation. The aims of the research cannot of course be sharply distinguished and they usually are overlapping.