Magyarországon a 2010-es választásokat követően a kialakult új erőviszonyok alapján az új Országgyűlés kétharmados kormánypárti többséggel alakult meg. Ez a kétharmados többség páratlan politikai lehetőséget jelentett, arra, hogy a hatalmon lévők a politikai rendszert a tartós hatalmon maradás igényeinek megfelelően alakítsák2, különösen annak fényében, hogy a 2010-et követő évtizedben Magyarország történetében egyedülálló mértékű külső pénzügyi támogatással számolhattak az Uniós tagságunknak köszönhetően. Ezekkel a körülményekkel azonban nem lehetett az alkotmányozási eljárás megindítását nyilvánosan igazolni. Az alkotmány ugyanis a politikai közösség egészének az ügye, nem sajátíthatja ki magának a kormánytöbbség. Emiatt is volt mély egyet nem értés arról, hogy beszélhettünk-e alkotmányozási kényszerről a 2010-es választások után.