A paradicsom a legnagyobb területen termesztett zöldségnövény a világon, termőterülete hazánkban is növekvő tendenciát mutat az elmúlt évek adatai alapján. Napjainkban az alacsonyan stagnáló átvételi árak mellett csak úgy lehet rentábilis termesztést folytatni, ha a termésmennyiség megközelíti a 100 t/ha értéket. A kísérletben 6 ipari paradicsomfajta és -hibrid tulajdonságait vizsgáltuk. A vizsgált genotípusok: Heinz 1015 F1, Heinz 9478 F1, Kecskeméti 407, NUN254 F1, Prestomech F1 és a Rustico F1. A vizsgálatokat a bogyókon, és az azokból készült leveken végeztük el különböző szempontok alapján. Kísérletünkkel arra igyekeztünk megoldást találni, hogy a napjainkban termesztésre alkalmas fajták közül melyek azok, amelyek valóban versenyképes eredményeket képesek produkálni ipari körülmények között, egy menetes betakarítás, majd feldolgozás esetén. A vizsgálati körülmények között a bogyók adatai alapján a Heinz 1015 F1 és a Heinz 9478 F1 hibridek produkálták a legjobb eredményeket minden vizsgálati szempont szerint, a leggyengébben pedig minden esetben a Kecskeméti 407 fajta teljesített. A paradicsomlé vizsgálata alapján a Heinz 1015 F1 és a Prestomech F1 hibridek eredményei bizonyultak a legjobbnak, a leggyengébben ebben az esetben is a Kecskeméti 407 fajta teljesített. Javasolható, hogy a hasonló talajadottságú területtel rendelkező gazdáknak minél szélesebb körben mutassuk be a vizsgált genotípusokat és ismertessük a kapott eredményeket. Napjainkban a versenyképes termelés érdekében érdemes az újabb, jobb alkalmazkodó- és ellenálló képességgel rendelkező hibridek alkalmazása, mint a régebben termesztésben lévő fajták használata, mivel az ismertetett eredményekből kiderült, hogy akár négyszeres különbség is lehet két genotípus termésmennyisége között.