Az irodalmi élmények megalapozása, valamint a gyermekek világhoz és önmagukhoz való hozzáállása, a meséken keresztül már kisgyermekkorban elkezdődik. A 21. század gyermekei viszont a képernyők elé születnek, melynek következtében az élőszóban történő mesélés háttérbe szorul vagy akár teljesen ki is marad a legkisebbek életéből. Ez pedig komoly hátrányokat okozhat a későbbi fejlődésük során, akadályát képezheti készségeik kialakulásának és a már meglévő képességeik tovább fejlesztésének is. Ezért érzem kiemelten fontosnak, hogy a mesehallgatás aktív részét képezze a bölcsődéskorú gyermekek mindennapjainak. Dolgozatomban többek között arra kerestem a választ, hogy miért, milyen formában és milyen életkorban fontos a mesei élmény. Ezen kívül igyekeztem felmérni, hogy a bölcsődéskorú gyermekek hallanak-e ma meséket illetve, hogy mennyire van jelen a bölcsődei gyakorlatban a mesélés.