Verebélyi Imre 1978-ban készült „A közoktatási igazgatás központi irányítása” című művéhez Berényi Sándor által írt bevezető szerint az oktatásügyi igazgatás a jogtudomány és azon belül is a közigazgatás, meglehetősen mostohán kezelt témaköre.1 Ez a helyzet 1978 óta sem változott jelentős mértékben, holott azt Verebélyi Imre is kiemelte, hogy a közoktatás igazgatása az egyik legjelentősebb ágazati szakigazgatási rendszer figyelemmel az oktatás mint tevékenység társadalmi tartalmára, az arra fordított állami kiadások mértékére, valamint a közoktatási intézményrendszer mint irányított szervezetrendszer méretére. E tekintetben pedig ma is érvényes azon megállapítás is, amely szerint az oktatási igazgatáson belül a közoktatás jelenti a legnagyobb alrendszert2.

A közoktatási-köznevelési igazgatásban a rendszerváltás után mélyreható változások történtek, amelyet jól igazol a közoktatási törvény többszöri átfogó módosítása, a feladatellátás mikéntjének, az állami szerepvállalásnak és az irányítási eszközöknek az átalakítása, valamint 2011-ben az új köznevelési törvény megalkotása. Ez utóbbi nemcsak címében, de tartalmában is módosította a közoktatásköznevelés rendszerét, valamint ismételten és átfogóan megváltoztatta a feladatellátás módját, különös tekintettel az intézményfenntartásra, amelynek kapcsán újabb és újabb szervezeti átalakítások történtek.

A közoktatás mint szakigazgatási rendszer társadalmi jelentőségét nehéz elvitatni. Már Magyary Zoltán is kiemelte, hogy a közoktatás mint szakigazgatás szorosan összefügg más igazgatási ággal, különös tekintettel a közegészségügyre és a szociális gondozásra,3 ám az összefüggés nemcsak a közigazgatás rendszerén belül, hanem mint alkotmányos intézmény is érvényesül. A közoktatás azon szakigazgatási rendszerek egyike, amely komoly alkotmányos alapokkal rendelkezik, hiszen az állam biztosítja a művelődéshez való jog keretén belül nemcsak az egyén jogait, hanem az intézményi oldal miatt az oktatási rendszer kialakítását. Ennek konkrét szempontjait az alapfokú, középfokú és a felsőfokú oktatás tekintetében nemzetközi egyezmények, valamint az Alaptörvény is tárgyalja. A művelődéshez való jog azonban tágabb kontextusba helyezve nemcsak az államnak az intézményfenntartás biztosítására, valamint az egyéni jogok érvényesülésére vonatkozó kötelezettségét mint a társadalom alapkövét jelenti, hanem ezen keresztül biztosítja a generációk számára később más alapjogok megvalósítását, mint a munkához való jog vagy a vállalkozás szabadságának a kiteljesedése. Mindennek hatására el kell ismernünk, hogy társadalmi jelentőségét tekintve a művelődéshez és főként az oktatáshoz való jog az egyik legjelentősebb jog, amely több más alapjog kiteljesedését is segíti és azokkal összefonódik. A közoktatás ágazat tehát nemcsak mint szakigazgatási rendszer fontos, hanem mint a társadalmat formáló intézményrendszer, amelynek változásai közvetlenül is kihatnak a társadalom minden tagjára. According to Sándor Berényi’s introduction for a significant work entitled The central administration of the educational admininstration by Imre Verebélyi, 1978, the public education administration is the jurisprudence, more exactly the public administration’s topic handled quite unkindly.1 This state has not been changed since 1978 however it should be, since as Imre Verebélyi said, the educational administration is one of the most significant sectorial management systems based on the education as social content of an activity, the measure of state expenses spent on it, educational institutional system as the size of a directed organization system. So public education means the largest subsystem inside the educational administration.2

Intensive changes happened in the education and public administration after the political transformation. These are demonstrated by modifications of the educational law, restructuring of the management devices and the frame of the new educational law in 2011. This latter has changed both the structure of management devices and the management methods especially the maintenance of institutions which has caused several organizational modifications.

Even Zoltán Magyary emphasized that education as an administration system is substantial in a society. It is closely related to public health care and social service3. Its strong relation can be experienced as a constitutional institution.

Public education is one of those management systems which has significant constitutional principles since the state ensures both the personal and institutional laws. The relevant issues are dealed by all the primary, secondary and the higher education in international level and the Basic Law. The rights to the education in wide context means not only the maintenance of institutions, personal the right but some other rights like to work, freedom of enterprise. So all in all, rights to education is one of the most significant rights which help other rights to ultimate and be interweaved. Public education is important not only as a management system but as a social formative power and its changes directly affect members of society.