Doktori munkám során humán vérszérumminták elemösszetételének mennyiségi meghatározására dolgoztunk ki költséghatékony módszereket. Ehhez egy új elemanalitikai eszköz, a mikrohullámú plazma atomemissziós spektrométer optimalizálását végeztük el humán vérszérum elemösszetételének meghatározására modell oldatok felhasználásával, figyelembe véve a mintában lévő Na-koncentráció esetleges zavaró hatását. Ezen eredményeket felhasználva valós autoimmunbeteg (SLE, SS) vérszérumminták elemtartalmát vizsgáltuk kontroll szérummintákkal összehasonlítva, mely eredmények alapján fehérjespeciációs kísérletet készítettünk a fehérje-fém kötés megismerésére az SLE, SS és kontroll csoportok között egy speciális fehérjeelválasztó gyanta DEAE-Trisacryl® M segítségével. Egy, a Mágneses Rezonancia Képalkotásban használt kontrasztanyag viselkedését is tanulmányoztuk humán vérszérumban (Seronorm®), ahol a [Gd(DTPA-BMA)] komplex disszociációja során felszabaduló Gd3+-ion fehérjefrakciók közötti megoszlását vizsgáltuk ICP-OES módszerrel.

In my thesis, we developed cost-effective methods for quantifying the elemental composition of human blood serum samples. For this purpose, a new elemental analysis device, the microwave plasma atomic emission spectrometer was used to determine the elemental composition of human blood serum using model solutions, taking into account the potential interference of high Na concentrations in the sample. Using these results, we further analyzed the elemental content of real autoimmune disease (SLE, SS) serum samples in comparison to control serum samples, which resulted in a protein-specific binding assay for SLE, SS and control groups using a special protein-separating resin DEAE-Trisacryl® M. The behaviour of a contrast agent used in Magnetic Resonance Imaging in human blood serum (Seronorm®) was also studied, and the distribution of Gd3+-ion protein fractions released during the dissociation of the [Gd(DTPA-BMA)] complex was investigated by ICP-OES.