A szakdolgozat az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű gyerekek társas helyzetét vizsgálja. Az elméleti részben az együttnevelés elméletéről, annak gyakorlati megvalósulásáról, valamint a társas kapcsolatok alakulásáról olvashatunk. Ezt követően részletesen bemutatásra kerül a társas kapcsolatok felderítésére irányuló szociometriai vizsgálat, mint mérési eszköz illetve korábbi mérési tapasztalatok a sajátos nevelési igényű gyermekek társas kapcsolatairól. Öt integrált oktatásban résztvevő felső tagozatos osztály szociometriai mérésének értékelése és az eredmények összegzése lelhető fel a tanulmány második felében. A vizsgálat fő célja az integráltan oktatott tanulók társas helyzetének a megfigyelése, a sajátos nevelési igényű gyerekek kapcsolatrendszerének tanulmányozása, az osztályban betöltött szerepük és komfortérzetük feltérképezése. A vizsgálat kérdései a társas kapcsolatok négy fő területére: a rokonszenvi választásokra, a funkciókra, a képességekre és a népszerűségre fókuszálnak. A vizsgálati tapasztalatokból megállapítható, hogy a csoportok többségében a sajátos nevelési igényű tanulók igyekeznek beilleszkedni az osztályközösségbe. A közösség egy része elfogadja őket, de szoros kapcsolatot csak az osztály egy tagjával vagy kis (2-3 fős) csoportjával sikerül kialakítaniuk.