Doktori disszertációm témája szerint a néprajzi tárgygyűjtemények klasszikus és innovatív megközelítései közé hidat építek egy újabb módszerrel, a holisztikus tárgyfeldolgozás segítségével. Ennek legkézenfekvőbb oka, hogy a múzeumok napjainkban is létező jelentős problémája a raktárakban felhalmozódott, „régen gyűjtött”, kevés közvetlen információval ellátott tárgyak halmazának aktualizálása a jelen szakmai és egyben társadalmi elvárásokhoz. A múzeumok tradicionális küldetése, továbbá a szakmai és társadalmi elvárások a múzeumi intézményeket egyfajta „túlélő zsonglőrré” tette.Mindezekismeretébenkoncentrálok a tárgyakra értekezésemben, mivel a tárgy múzeumban létrehozott jelentéstartományának, a poliszémikus tulajdonság felismerésének, a tárgybiográfia jelentőségének megértése a gyűjtemények feldolgozásának és „felhasználásának” újragondolását eredményezte, hiszen napjainkban részletes pontosságot igényel, kinek és mit szeretnénk reprezentálni, mindezt hogyan, milyen perspektívából, mi meddig fér bele a múzeumi érték-keretbe. Az innovatív tárgyfeldolgozás globalitását három nagyobb szegmensre alapozom, így az elmaradhatatlan klasszifikációs tipológiai rendszerre, a rekonstruált kontextusokra és a konnotatív elméletekre. E hármasság az „assemblage” és a „kollázs” teóriái mentén olyan szintre tudja bővíteni a tárggyal koherens információs halmazt, hogy feldolgozásának lehetőségei a végtelenbe mutatnak.A tárgy vizsgálata során a fizikai jellemzők mellett a tárggyal kapcsolatban álló személyekről, a tárgy társadalmi szerepéről szóló információk is megjelennek. Ezért fontos a tárgybiográfia és annak meghatározó adatai, metaadatai, hiszen meg kell jelölni a kutatási célkitűzéssel koherens időpontokat, a tárgy használatának helyeit, továbbá a tárgyból kiinduló vizsgálatok távolságát, típusait. Mindez nem csak egy tárgy kapcsán, hanem tárgycsoportok esetében is működik, így növekszik a felhalmozott információk száma, a tárgyak demonstrációs alternatívái, továbbá a tárgyak bevonási esélyeia mai múzeumi áramlatokba.Ez segíthet abban, hogy a múzeumok digitalizálási törekvései a műtárgyak és a hozzájuk kapcsolódó gyűjtési adatok rendszerezése, kereshetősége előrelépés legyen a múzeumi gyűjtemények pozícióba állításához. A Sóstói Múzeumfalu műtárgy nyílászáróinak esettanulmányasorán tipológiai alapokon nyugvó szekcionált tárgycsoport ismertetést végzek, amellyel megalapozom egy műtárgy-együttes átláthatóságát, illetve az információk hálózat és kollázs típusú felhasználásával társadalmi kontextusokat építek a tárgyak, tárgytípusok köré. A Sóstói Múzeumfalu néprajzi falujában 18 lakóház található, amelyek építési ideje a 18. század végétől a 19. század végéig terjedő időszakra tehetők.A kiválasztott épületek 20 bejárati ajtajának és 110 ablakának vizsgálatára helyezem a hangsúlyt, így azokról vázlat típusú rajzot készítettem. A szerkezetet, formát, díszítettséget kiemelő vázlatok alapján klasszifikálhatóvá váltak a nyílászárók és azok minden egyes részének látható jegyei. Az adatok rendezésével a 20 bejárati ajtónak 9 típusát, a 110 ablaknak 40 típusát különböztettem meg, majd azok részeit is rendszereztem, továbbá „A Sóstói Múzeumfalu lakóházainak nyílászáró-katasztere”-t is elkészítettem. A szisztematizált adatok stabil bázisa megfelelő a hálózat és kollázs típusú tudás-rendszer mentén a további addíciók létrehozására, így a tárgyhoz kapcsolható nem tipológiai adatokkal a kontextusok rekonstruálása hitelesíthető.Esettanulmányomban a Jósa András Múzeum tulajdonát képező Néprajzi Adattár70 szövegrészleteszolgál segítségül, amelyek a lakóházak bejárati ajtóinak és ablakainak közvetlen környezetében játszódó szituációkat reprezentálják. A szövegrészletek tipizálása további teóriák létrehozását segítette, ilyen például a disszertációban kifejtett „időleges átmeneti szituáció”, amelyet a kontaktdiszciplínák elméletei erősítenek. Ezen összefüggésrendszer felállításának eredményes módszere, ha a tárgyak, a szövegek és az unikális teóriák metaadatainak rendszerét előbb külön-külön hozzuk létre, majd a rendszerezett adatokat egymás mellé állítva az elfogadható egyezéseket kiemeljük. A tudatos szisztematikus rend áttekinthetőséget, az értelmezési lehetőségek széles skálájával újításokat tudunk nyújtani a múzeumkedvelők és tisztelők számára.Mindemellett a tárgyak kontextualizációja szituációkat jelenít meg, amelyekkela tárgy közelebb kerül a látogatók életéhez, fantáziájához, eddigi történelmi tudásához. According to the topic of my doctoral dissertation, I am building a bridge between the classical and innovative approaches of ethnographic object collections with a new method, with the aid of holistic object processing. The most obvious reason for this is that the significant problem of museums today is the updating of the set of objects accumulated in warehouses, ‘collected long ago’ with little direct information, in line with the present professional and at the same time social expectations. The traditional mission of museums, as well as professional and social expectations have made museum institutions a kind of ‘juggler of survival’. Being aware of all this, I focus on objects in my dissertation, because understanding the significance ofthe polysemic property of the object and that of the object biography created in the museum,have resulted in rethinking the processing and ‘using’ of collections, since nowadays it requires detailed precision to whom and what we want to represent,and how and from what perspective, andhow this can fit into the museum value framework. I base the globality of innovative object processing on three major segments, namely the indispensable classification typological system, reconstructed contexts, and connotative theories. This trinity, along the theories of ‘assemblage’ and ‘collage’, can expand the body of information coherent with the object to such a level that the possibilities of its processing point to infinity. During the examination of the object, in addition to the physical characteristics, information about the persons related to the object and the social role of the object also appear. Therefore, the object biography and its defining data and metadata are important, as the dates consistent with the research objective, the places of use of the object, as well as the distanceand types of examinations starting from the object must be indicated. All this works not only in relation to one object, but also in the case of groups of objects, thus increasing the number of accumulated information, demonstration alternatives of objects, as well as the chances of involving objects in today's museum trends. This can help to make the digitisation efforts of museums, the systematisation and searchability of artefacts and related collection data a step forward in positioning museum collections. During the case study of the artefact fenestration of the Sóstó Museum Village, I make a sectional group presentation based on typology, with which I establish the transparency of an artefact ensemble and build social contexts around objects and object types using information like in a network and collage. There are 18 dwelling houses in the ethnographic village of the Sóstó Museum Village, the construction period of which dates back to the end of the 18th century and to the end of the 19th century. I focus on examining the 20 front doors and 110 windows of the selected buildings, so I made a sketch-type drawing of them. Based on the sketches highlighting the structure, shape and decoration, the visible features of the windows and their individual parts became classifiable. By sorting the data, I distinguished 9 types of the 20 entrance doors, 40 types of the 110 windows, and then I also classified their parts, and I also prepared the ‘Cadastre of fenestration objects of the dwelling houses of the Sóstó Museum Village’. The stable base of systematised data is adequate to create further additions along the network and collage-type knowledge system, so the reconstruction of contexts can be authenticated with non-typological data related to the object. In my case study, 70 excerpts from the Ethnographic Database, owned by the JósaAndrásMuseum, are used to represent situations in the immediate vicinity of the front doors and windows of dwellinghouses. The typification of text excerpts facilitated the creationof additional theories, such as the ‘temporary transient situation’ explained in the dissertation, which is reinforced by theories of contact disciplines. An effective way to set up this system of correlation is to create a metadata system of objects, texts, and unique theories separately first, and then to place the systematised data side by side to highlight acceptable matches. We can provide innovations for museum lovers and admirers with the transparency of the conscious systematic order and a wide range of interpretation possibilities. In addition, the contextualisation of objects displays situations that bring the object closer to the life, imagination and historical knowledge of the visitors.