Patológiás folyamatok során kialakuló thrombotikus vagy hemorrhágiás történések mögött fokozott vagy csökkent vérlemezke funkció állhat, melyek kezdeti lépése a ligand-receptor kapcsolat, ami beindít egy szignalizációs kaszkádot, melynek eredménye a megváltozott thrombocyta aktiváció. Ezen folyamatok során a vérlemezkék különböző receptorokon keresztül kapcsolatba kerülnek egymással és a cirkuláció más sejtes elemeivel pl. fehérvérsejtekkel. Ezekben a sejtes kapcsolatokban jelentős szerepe van a sejtfelszíni receptoroknak, melyek mennyisége megváltozhat egy patológiás folyamat illetve gyógyszeres kezelés során vérlemezkéken és fehérvérsejteken egyaránt.
Tanulmányainkban különböző LPS formák, anti-PF4/heparin autoantitest és TKI-k hatását vizsgáltuk az immunreceptorokon keresztüli vérlemezke aktivációra és funkcióra, valamint meghatároztuk a fehérvérsejteken expresszálódó adhéziós receptor, L-szelektin mennyiségét és modulációját CLL-ben. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a különböző LPS formák közül önmagában csak az Re-LPS aktiválta a vérlemezkéket és kostimulációban potencírozta a TRAP vérlemezke aktiváló hatását. Áramlási citometriai funkcionális tesztünk azt mutatta, hogy a HIT során képződő anti-PF4/heparin autoantitest heparin függő módon fokozza a prokoaguláns vérlemezkék képződését. Kimutattuk, hogy a TKI-k közül a dasatinib gátolja a GPVI receptoron keresztüli vérlemezke aktivációt, míg a nilotinib nem befolyásolja, valamint rávilágítottunk arra, hogy ez a folyamat a Lyn, Fyn és Src kinázok gátlásán keresztül regulálódik. CLL-ben a kóros B-sejteken csökkent L-szelektin expressziót detektáltunk, aminek a mennyisége a betegség súlyosságával tovább csökkent. In vitro kísérleteink eredményeivel rávilágítottunk egy molekuláris mechanizmusra, melyben a csökkent foszfatázaktivitás, emelkedett pp38MAPK szintet és csökkent L-szelektin expressziót eredményezett.